Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

Erdős Kamill Most, hogy Erdős Kamill egyik jelentős munkája újból megjelenik, nemcsak lehetőség kínálkozik arra, hogy róla is szóljunk, hanem kötelességünk is beszélni róla, a közben elhunyt fiatal kutatóról, barátról, a gyulai múzeum értékes külső munkatársáról. Legjobb lalán, ha a következőkben még a halála évében az Ethncgraphiában megjelent nekrológját (Ethnographia, 1962, 4. szám, 616—619.) szó szerint közöljük. „Társaságunk (a Magyar Néprajzi Társaság) ezévi közgyűlését éppen akkor nyitották meg, amikor Erdős Kamill koporsóját elkezdték beföidelni a gyulai józsefvárosi temetőben. A Társaság néma felállással adózott fiatalon elhunyt tagja emlékének. Ügy véljük azonban, hogy ezen a kegyeletes aktuson túl is kell rá emlékeznünk, s ha ma még korai is volna életművének értékelő ismertetése, el kell róla egyet s mást mondanunk, hiszen rövid életét egy távoli kisvárosban, sokunk számára majd teljes ismeretlenségben töltötte el. Annak idején kevesen figyeltek fel arra a rendkívül meleghangú méltatásra, amit Endre de Spur írt 1956-ban Erdős Kamuiról a Journal of Gypsy Lore Society lapjain.

1 Az Ethnographia megemlékezett röviden róla, de Erdős Kamill továbbra is az ismeretlenségben maradt, hiszen a Journal of Gypsy Lore Society kevés példányszámú, Magyarországon alig ismert szakfolyóirat. Erdős Kamill szélesebb körben való megismerése 1956 utánra esik, amikor tanulmányai is egyre-másra kezdtek megjelenni. Természetesen ezen a ,,szélesebb" körön csupán a néprajztudomány munkásait s néhány olyan újságírót, filmest, közigazgatási szakembert kell értenünk, akik munkásságuk révén valamilyen kapcsolatba kerültek a cigányokkal, a cigányság problémáival. A napi sajtó gyakran említette ugyan híranyagában egy-egy eset, valamilyen cigányprobléma kapcsán, de munkásságának ismerete ennek ellenére megmaradt a szakterület szűk keretei között.