Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

tani, mert a „cigány, az cigány" leegyszerűsítő általánosítás nem felel meg a valóságnak (és sohasem felelt meg, dacára számtalan dilletáns próbálkozásnak) ezenkívül. — tudománytalan is. Mint láttuk, többfajta cigány van. s a nyelvészeknek az a feladatuk, hogy lehetőleg minél több, sajátos törzsi illetve dialektust (táj-nyelvet) lejegyezzenek. Viszont ehhez az kell, hogy megalkossák az egységes, nemzetközi cigány-fonetikát, mert a különböző országok tudósai és kutatói más-más jeleket alkalmaznak.

63 A cigány-nyelvészek, többségükben cigánymese gyűjtők is, s a mesék szövegén keresztül, azokat taglalva és magyarázva mutatnak rá a nyelvészeti problémákra. Ez így helyes is. Viszont nem helyes vers, vagy dalszövegeket példáknak felhozni, mert igen sokszor előfordul — ha az adatközlő például más dialektust beszélő cigánytól tanulta ezeket — úgy maga is a hallott dialektusnak megfelelően fogja elmondani vagy elénekelni, nem pedig anyanyelvén. A legelső lépésként meg kell határozni az adatközlő törzsi, nemzetségi hovatartozását. Ez cseppet sem könnyű feladat, nem csak az előzőekben közölt, osztályozás utáni megállapítások miatt, hanem különböző más okokból is. Ugyanis: már igen sokan — főleg a fiatalabb korosztály — nem ismeri törzsi hovatartozóságát, tehát teljesen magunkra vagyunk utalva, illetve előző cigánydialektikai ismereteinkre. De bonyolítja még a problémát az is, hogy már csupán az úgynevezett „primitivebb" törzsek (pl. Cerhara, Masara) vezetik le származásukat matrilineárisan. Ha végül is sikerült megállapítanunk az adatközlő hovatartozóságát (melyhez néha sokirányú etnográfiai vizsgálat, tehát 63 Az asporátákat »'-« jellel jelzi B. Gilliat-Smith, pl. „p'enel", „k'anci", (Journal of the Gypsy Lore Society, Vol. XXIX. Nos. 3—4. 85. old.), míg Jiri Lipa, (több, hozzám írt levélben) Rade Uhlik (JGLS. Vol. XXXV. Nos. 1—2. 65. old.) és J. Knobloch (Romani Texte aus dem Burgenland, — Eisenstadt, 1953. — 10. old.) a hangzásnak megfelelően „kh"val, „ph"-val stb. jelez. Ezenkívül, a „v" hangot német nyelvterületen „w"-nek írják (Lásd: J. Knobloch idézett mű •— és Georg Althaus, Branschweig-ből hozzám írt levele) — pl.: „Louwara", illetve dewléha". A „j" hang jelzésével is sok a zavar. A Szovjetunióban „j"-vel írják, pl.: „maj misto" (Cserenkov hozzám írt levele) — míg pl.: Matéo Maximoff Franciaországban, „j" helyett ,.y"-t ír, pl.: „yek" (JGLS. Vol. XXXVII. Nos. 3—4. 97. old.). Stb. 4* 51