Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

etnográfus segítsége is szükséges) úgy elindíthatjuk a magnetofont. Magnetofon —• komoly cigány-nyelvészeti kutatásoknál — nélkülözhetetlen. Mivel: A cigányok megközelítően sem beszélnek helyes nyelvtanisággal — aszerint, ahogy ezt a nagynevű cigány-nyelvész elődök pl. 100—150 évvel ezelőtt könyveikben lefektették (és ahogy egyes dilettáns nyelvészek jelenleg is lefektetik) — hanem egyre több szabadosságot engednek meg maguknak. Tudjuk, hogy a nyelvek állandó átalakulásában, hullámzásában, fejlődésben vannak, — sajnos, a cigány nyelv egyre inkább romlik, — legalábbis a magyarországi állapotokat tekintve. Ebben közrejátszik az is, hogy Magyarországon a törzsek már nem nomadizálnak, tehát a közösségi összetartó kapocs széthullott. A nemzetségek és a nemzetségekbe tartozó családok, különböző helyeken és különböző időpontokban telepedtek le. így például a 150 évvel ezelőtt letelepedett sosojest'e nemzetségbeliek nyelve eltér a csak 30 évvel ezelőtt letelepedett ugyancsak sosojest'éktől, — de másképp beszélnek a 80 évvel ezelőtt városokban szétszórtan helyet találó ugyané nemzetségbeliek, mint az erdőkben vagy faluvégeken — nagyobb csoportokban (több család együtt) — lakók. — Tehát a cigány nyelv dialektikai különbözőségei függnek a letelepedés időtartamától és a környezeti viszonyoktól, (beleértve a gazdasági és kultúrfokot, — a letelepedés előtti állapotokra is tekintettel). Ha már — előző, huzamosabb beszélgetés kapcsán — úgy gondoljuk, sikerült megállapítanunk az adatközlő törzsi, nemzetségi hovatartozóságát, legyünk figyelemmel még néhány problémára. A cigányok nem szeretik, ha nyelvüket „fehér ember" akarja megtanulni —, mivel a cigány nyelv egyúttal „tolvajnyelv" funkciót is betölt — s ennélfogva, gyakran félrevezetik a kérdezősködőt. A magnetofonba elmondott meseszöveg azért is nagy jelentőségű — de ez a metódus nélkülözhetetlen más okokból is — hiszen ceruzával képtelenek vagyunk — a beszéd gyorsaságának megfelelően helyes fonetikával jegyezni, ha pedig megállítjuk az adatközlőt, úgy a legtöbb esetben nem fogja tudni ugyanazt a szöveget mégegyszer elismételni, hanem más kifejezésekkel, — sőt megzavarodva, esetleg más kiejtéssel kísérletezik. A cigány nyelv kutatóinak nagy önfegyelemre és önuralomra van szükségük, hogy mindig csak a hallott és a valóságnak megfelelő adatokat rögzítsék, bár olykor szinte képteleneknek tűn-