Erdős Kamill: A Békés megyei cigányok. Cigánydialektusok Magyarországon (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 60. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1969)

natkozású, — azonban utóbbi művei (beleértve cigány-néprajzi kutatásait is) csak kellő kritikával használhatók. A külföldi nyelvészek közül, lehetetlen meg nem említenünk Míklosich kitűnő munkáját

58

, aki magyarországi cigány-diaiektusokat is tárgyal, — míg Borrow magyar-cigány szójegyzéke

59 inkább kuriózum. Jelenleg öt kiváló nyelvésznek, az angol B. Gilliat-Smith-nek, a cseh Jiri Lipa-nak, a jugoszláv Rade Uhlik-nak, az osztrák J. Knobloch-nak és a francia Vania de Gila-nak vannak a dunamelléki területekre — köztük egyes magyarországi cigány-nyelvjárásokra is — kiterjedő ismeretei. Jelen tanulmány szerzője nem nyelvész, hanem etnográfus, — aki igen sok időt tölt cigányok körében, ismer több magyarországi cigány-dialektust, s ugy véli, hogy talán nem lesznek haszontalanok észrevételei mind a hazai, mind a külföldi cigánynyelvvel foglalkozóknak. Mindenekelőtt kíséreljük meg a jelenleg Magyarországon élő különböző fajta cigányok osztályozását:

10 Magyarországon kétféle cigányt különböztetünk meg: 1. Cigány-anyanyelvű. 2. Nem cigány-anyanyelvű. Az első csoport két, egymástól élesen különböző részre oszlik: Ai : ezek az úgynevezett ,,kárpáti"-cigánynyelvet beszélik. A2: ezek az úgynevezett „oláh"-cigánynyelvet beszélik. Az Ai főcsoport hármas tagozódású: a) Nógrád megyei. b) Budapest környéki: (Páty, Csobánka, Pomáz, Zsámbék, Pilisvörösvár, Bia, Pesthidegkút, Budakalász) — és dunántúli (Pécs, Mohács, Versend, Dunaszekcső). c) Köszörűs és ringlispiles cigányok, (akik magukat „német", illetve „vend"-cigányoknak nevezik). 58 F. Miklosich: Über die Mundarten und Wanderungen der Zigeuner Europa's (Akad, Denkschriften, 1872—1880. Wien). 59 Borrbw's Hungarian-Romani Vocabulary (Journal of the Gypsy Lore Society, Vol. XXIX. page 115.). 60 Lásd: K. Erdős: A classification of Gypsies in Hungary (Acta Ethnographica, Tom. VI. Fasc. 3—4. — és Erdős Kamill: A magyarországi cigányok (Néprajzi Közlemények III. évf. 1—2. szám. — Budapest, 1958.)'.