Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

I. A népélet fő meghatározói

beh kontinuus lakosság fejlődése. Öcsöd kb. 15 évi lakatlanság után 1700 táján népesedik be, de 3 év múlva újra menekülniük kell s csak 1714"ben térhetnek vissza. A lakosság egy része kétségtelenül Mezőtúrról települt ide. Füzesgyarmat 1689ben elfutott lakói 1702-ben térnek vissza Szabolcs megyéből, majd egy év múlva ismét bujdokolniuk kell s a község 1711— 12-ben népesül be újra, részben a régi lakosok visszatérésével. Körösladány 1685-ben elpusztul, 1699-ben kezd a lakosság viszszaszállingózni, 1703-ban újra elfutnak s csak 1712-ben ülik meg véglegesen régi és új családok a falut. Szeghalom lakosai 1686-ban kénytelenek vándorbotot fogni, de 1699-ben már visszatérnek, hogy 4 év múlva újra meneküljenek s csak a harcok elültével 1711-ben jöjjenek vissza. Vésztő lakosai 1683ban futnak el, 1699-ben visszajönnek, de 1703—11 között ismét bujdokolnak. Az említett helységeknél a pusztulás viszonylag a legkisebb és aránylag gyorsan talpra állnak. Itt a megtelepülök egy része, ha nem is a középkori népesség egyenes folytatása, de a török idők hányattatásai között nagyobbára Békésből, kisebb mértékben Biharból összeverődött XVII. századi lakosság leszármazottjának tekinthető — Gyula kivételével. A többi településnél kontinuitásról még ilyen mértékben sem beszélhetünk. A szatmári békét követő nyugalmasabb években, különösen a birtokjogi kérdések elrendeződésével további új helységek keletkeznek. Az 1720-ig létrejövő további 5 település keletkezésében a földesúri szervezés már jobban közrejátszott, az előzőknél még csak spontán paraszti migrációról beszélhetünk. Az 1716-ban Gyulaváriban megülő 7 érsemjéni család helyfoglalása még elég spontán jellegűnek látszik, de már az 1718-ban megszállt Békéscsaba szlovák lakóit egy vállalkozó toborozta földesúri igényre a Rima és Szuha felső völgyének evangélikus falvaiból. Űj, bár a környékről összeverődött lakossággal népesedik be a következő évben Gyoma, s ugyanekkor kapja első lakóit Kábáról Békésszentandrás, kikhez 3 év múlva még új, ismeretlen helyről származó jövevények, 1742-ben pedig szlovákok is csatlakoznak. Békéscsabának tulajdonképpen már 1716-ban volt új lakossága, akik azonban 1720-ban otthagyják