Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

VI. A természet törvényszerűségeiről alkotott ismeretek

Másik ilyen természetfeletti erővel rendelkező lény a táltos vagy tátos, akinek alakjában feljegyzéseinkben a sámán, a boszorkány és kincsásó tulajdonságai keverednek. 1720-ban volt Gyulán egy öreg táltos, aki koldulással tengette életét. Ettől kért tanácsot egy asszony, hogy miként szabadíthatná ki a börtönből a fiát. Azt a választ kapta, hogy készítsen kenyeret a fiának, süsse bele a fejkötőjét, s ha fia ebből a kenyérből eszik, akkor nyílik meg előtte a börtönajtó, amikor csak akarja. (5/34) Talán nem is akármilyen fejkötő volt alkalmas erre a célra, hanem csak olyan, amelyet először kötöttek a férjhez menendő lány* fejére. Űgy látszik, a fejkötő ilyesféle varázs- 1 erejébe vetett hit általánosabban elterjedt lehetett, mert e per kapcsán egyik tanú elmesélte, hogy milyen tanácsot kapott egy öregtől, amikor Moldvában raboskodott. ,,Édes nemzetségim, ne hányjátok ki ruháitokat, most ment férjhez egy leány, annak fejkötőjét kérjétek el és meg kell sütni czipóban és abból mindnyájan egyetek, higyjétek el, hogy a féreg el fog veszni közületek. A minthogy el is veszett és soha többé közöttünk nem éreztük."(5/35—6) Más tanú is arról szólt, hogy a gyulai eset is a férgek elleni védekezés céljából történt. Másik ilyen táltosnak nevezett személy a Szentandráson lakó Suppuny, másként Harangöntő András, akit 1721-ben perbe is fogtak, mint híres jövendőlőt és gyógyítót, boszorkánysággal vádolva. A róla szóló vádakban a boszorkány ismérvei a hangsúlyosak. Egy embernek kantárt ütött a fejéhez s nyargalt rajta. (22/149) Másikkal ugyanígy járt el, s ennek a nyargalózásban kisebesedett a jobb oldala a sarkantyútól, a szája pedig a zabiától. (22/152) Egy asszonyt úgy gyógyított, hogy háromszor ráfújt, mire az egyik ujja egészen, a másik félig megfeketedett mint a kótszén(l). Később megfürdette, porral meghintette, s meggyógyult. (22/155) Harangozót többen is táltosnak mondták, akit korábban már Vezsenyen, a Tisza mellett „vízre vittek táltossága miatt".(22/152) Táltosra már inkább jellemző vonásokat takar az a vád, mely szerint erdők sűrűjében összegyűjti társait és „pogány módra énekelt".(22/155) Tanúk vallják, hogy „ördöngös énekei" vannak.(22/160) Harangöntő sokhelyen megfordult, Borsod, Pest, Heves és Csongrád