Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Bevezetés

egy olyan megyénk, ahonnan ennyi korabeli tájleírással, népismertetéssel találkoznánk. Több krónika született ebben az időben s ha ezek nem is azonosak a néprajzi leírással, az etnográfus sokat meríthet belőlük. Egy-egy odavetett megjegyzés a más irányú kutató érdeklődését fel sem kelti, de összefüggésébe helyezve sokat mondhat. Heroikus korszak Békés megye XVIII. százada — hasonlóan az egész Alföldéhez — egy új honfoglalás zajlik le, a kietlen, elvadult tájat kell meghódítani, életet teremtő földdé szelídíteni, otthonná tenni. Könnyebb lenne erről hőskölteményt, mint tudományos értekezést írni, s a száraz adatoknál jobban is érzékeltetné a parasztember nagyságát. Talán ez a honfoglaló heroizmus ihlette a század krónikásait, Markovicz Mátyást, Petik Ambrust, Tessedik Sámuelt műveik megírására, s utódaikat arra, hogy műveiket az enyészetből kiásva közzé tegyék. Valóban megbecsülése ez annak a népnek, amely a maga verejtékével a vad tájból bőségtermő rónát varázsolt. Igyekeztünk átnézni minden rendelkezésre álló XVIII. századi békési írásos forrást. Az igen jelentős mértékben kiadott anyagra vonatkozóan ez nehézséget nem jelentett. A kiadatlan forrásanyagot csak nagyon töredékesen aknáztuk ki, de tudjuk, hogy ez csak a század legvégén számottevőbb mennyiségű. A legfontosabb iratcsoportok kiadottak, s a viszonylag jó publikációs adottságok miatt reméljük, hogy a még előkerülő részadatok a nyújtott összképet csak igen csekély mértékben módosíthatják. A XVIII. századi és a XIX. század eleji krónikások, valamint A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 17 kötete, továbbá Banner János, Haán Lajos, Oláh György, Karácsonyi János, Zsilinszky Mihály és még számos más békési történetkutató forráskiadványai nélkül ez a feladat nem lett volna elvégezhető. Az esetleges eredmények tehát az ő alapozásaikon nyugosznak.