Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

V. A társas élet szabályai és formái - 2. Az életfolyamat rendje

lom idején, éppúgy mint más nagy ünnepeken, lövöldözni szoktak, amit többször, így 1764-ben el is tiltanak.(26/43) Szarvason 6 évvel később rendeletet hoznak a költséges lakodalmi dáridók megszüntetése érdekében — csekély eredménynyel. (26/53) Az ilyenkor szokásos tréfálkozások egyik vaskosabb példáját ismerjük Csabáról, amikor a vendégek ételébe és italába nadragulyát kevertek ezek elbódítása céljából.,Ez ellen a hatóságok az orvos javaslatára fellépnek.(3/34) Az életfolyamat rendjében a harmadik döntő, s egyben záró mozzanat, a halál a temetési szertartás rendjében kapja meg a fájdalmat és félelmet feloldani kívánó formát. A század során még általánosan élhetett az a gyakorlat, hogy a holttestet először a templomban ravatalozták fel nyitott koporsóban, s onnan vitték a temetőbe, mint Erdélyben ez ma is gyakori. Szarvason 1775-ben tiltották el a templomi ravatalozást, s e szokáshoz a lakosság még szívósan ragaszkodott. (26/59) A század második felében több helyen is találkozunk a templom köré való temetkezés tilalmával. így 1754-ben a gyulai románokat tiltották el ettől.(11/135) A temetőknek a helység szélére való kitelepítésével ezt a kérdést lényegében sikerült is megoldani. Annál kevesebb eredményt értek el a hatóságok a halotti torok tilalmával. Az evés-ivással párosult halotti torok megtartását a hatóságok számos ízben helytelenítették, megszüntetésükre rendeleteket is hoztak, de valóban jogos lehetett Tessedik kételye tényleges megszűnésükről. (26/59) Nagy feltűnést keltett 1776-ban egy vitathatatlan, de különben nagyon ritka öngyilkossági eset, amely jól tükrözi a kor felfogását. A helybeli kovács akasztotta fel magát Szarvason, holttestét harmadnap a gyulai hóhér vágta le a kötélről, fejét lemetszette, szívét karóra szúrta, s hulláját a határ mesgyéjén temette el.(26/60) 1738— 39-ben óriási méretű pestis vonult végig a megyén, amely a lakosság több mint egy harmadát elpusztítja. A betegeket elkülönítették, de más érdemleges gyógymódot nem ismertek. (21/88-91) Sokan a betegségtől való félelmükben a mezőkben, rétekben, erdőkben kerestek menedéket, hogy senkivel ne kelljen érintkezniük.(7/55)