Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

V. A társas élet szabályai és formái - 3. Ünnepek és hétköznapok

3. Ünnepek és hétköznapok. A forrásanyag szűkszavúsága nem egyetlen oka annak, hogy megyénk területén az ünnepi szokások aránylag szegényeseknek tűnnek. A sokfelől összeverődött népesség korábbi tradicióit — ha egyáltalán volt ilyen — a heterogén együttesben nehezen tudja továbbépíteni. A megye lakosságának döntő többsége protestáns lévén a változatosabb rituálé létezésében is kételkedni lehet, miután ezek az egyházak számos ünnepi szokást babonának minősítve gondosan irtották. Feltehetően már a XVIII. században is észlelhető a protestáns vallások hatásának puritánabb szemlélete, ami később a néprajzi vizsgálatokban már jobban kitetszik. • Nyilvánvalóan az egyes munkákhoz, különösen azok kezdéséhez és befejezéséhez kapcsolódtak rítusok. Ezekről azonban nem maradtak fenn adatok. A kenderfeldolgozásról, pontosabban a fonásról tudjuk, hogy az legalábbis részben közösen történt téli estéken a fonókban. Ugyancsak össze szoktak jönni fosztásra is, bár azt nem tudjuk, hogy kukorica vagy tollfosztást kell-e ezalatt értenünk.(26/32) Az ilyen összejövetelek a tréfa és vidámság jegyében zajlottak le, s ki is hívják főleg az egyházi hatóságok rosszallását. Ünnepi alkalmakon általános lehetett a muzsikálás és lövöldözés, amit szintén tiltanak. (19/1756) A hangszerek közül forrásainkban egyedül a dudával találkoztunk, de ez nyilván nem az egyetlen zeneszerszám. A jeles napok, az év egyes ünnepei leginkább az egyházi alkalmakhoz igazodnak. Ilyen pedig bőven volt, hisz az 1740ben elrendelt 45 katolikus ünnep megtartása elvben a protestánsok számára is kötelező volt.(10/166) Karácsony tájban a tanító ostyát szokott sütni s azzal a tanulók sorra járva a „házakban és istállókban" a mester nevében boldog ünnepeket kívántak. Mindenütt ajándékokat kaptak, ami a tanítót illette, de a gyermekek is részesültek belőle. A fiatalok azért is szívesen résztvettek az ostyahordásban, mert így a decemberi estéket együtt, vidáman tölthették. Az ostyákkal azután állítólag „emberekkel és állatokkal sok babonáskodást űztek". Szarvason éppen ezért 1760-ban rendelet tiltja el az ostyahordást. (26/37)