Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

V. A társas élet szabályai és formái - 1. Az együttélés normái és szervezetei

A TÁRSAS ÉLET SZABÁLYAI ÉS FORMAI 1. Az együttélés normái és szervezetei Bármennyire is kezdetleges életkörülmények jellemezték a XVIII. század eleji békési életmódot, társadalmi formációja a környezetének megfelelően csak feudális jellegű és színezetű lehetett. A helyi fejlődésnek annyi sajátossága mindenesetre volt, hogy az élet nagyobbára a nemesi, földesúri osztály fizikai jelenléte nélkül zajlott. Nemesek híján alig tud megalakulni a megye, s itt a század végén, a II. József féle népszámlálás adatai szerint sem éri el részesedésük az össznépesség arányában az 1 százalékot, de ezek nagy része is armalista, jobbágytelken gazdálkodó kisnemes, A birtokos osztályt is szinte csak 1—2 család képviselte, ezek is alig laktak a megyében, s így aránylag kevés személyi gátja volt a paraszt-polgári önkormányzat kialakulásának. Az újjászerveződő községek öntevékeny módon alakítják ki vezetőségüket s később, a megyeszervezet megerősödésével is számottevő hatalom marad a városi és községi vezetők kezében. Ezek mint a birtokos parasztság képviselői egy igen népes társadalmi osztály érdekeinek képviselőiként tűnnek fel. A XVIII. századi parasztéletben elég mereven érvényesül a vagyon, korcsoportok, nemek, foglalkozási ágak szerinti elkülönülés. Az asszonynak bűnéül rójják fel, ha lányok módjára kendő nélkül jár. A pásztorok másként öltöznek mint a gazdák, s a ruházatról fel lehet ismerni viselőjének korát, társadalmi hovatartozását. Mindez csak úgy lehetséges, ha kialakul-