Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

V. A társas élet szabályai és formái - 1. Az együttélés normái és szervezetei

nak olyan szabályok, normák, amelyek adandó esetben pontosan meghatározzák mindenki teendőit, szabadságának határait. Ilyen normák létezésének nyomaival a feljegyzésekben is találkozunk, de ezek alapján még az eddigiekhez hasonlóan sem lehet rekonstruálni az egykori helyzetet. Azt látjuk, hogy az egyházi és állami szervek egyaránt nagy gonddal igyekeznek szabályozni a nemi életet. Minden házasságon kívüli szerelmi kapcsolatot paráznaságnak tekintettek és szigorúan büntettek. A boszorkányok ellen emelt vádakban „kiegészítésként" majdnem mindig ott látjuk a paráznaságot. Az egyházi és világi hatóságok rendelkezéseit a nép kénytelen elszenvedni, de ez nem jelenti az egyetértést. Még a hivatalos iratok keresett megfogalmazásában is lehet néha érezni az ellenvéleményt. Némelyek a papra is megharagudtak, ha az sokat feddte őket a prédikációiban.(12/275) A férfi és a nő szerelmi kapcsolatát illetően a közfelfogás jóval liberálisabbnak látszik. A házasságon kívül született gyermek, a megesett lány korántsem annyira társadalmon kívüli lény, mint a hivatalos álláspont előírná. 1740-ben egy legény alaptalanul vádolt egy leányt ártatlansága elvesztésével kapcsolatban, amiért 50 botbüntetést kellett elszenvednie.(3/57) A század második felében bizonyos mértékig enyhül a légkör e tekintetben, s több olyan esetről tudunk, amikor a hatóságok a paráznaság vádja esetén elálltak a büntetéstől, mert az asszony vagy lány terhes lett. (17/1766) A korabeli felfogásra mindenesetre jellemző Filyó András tótkomlósi lakos esete, akire rábizonyult, hogy egy kancával paráználkodott. Az ítélet nem elégedett meg Filyó megkínzásával, majd lenyakazásával, hanem azt is elrendelték, hogy holttestét a kancával együtt égessék el. (3/64) Ahogy a települések növekszenek, úgy csökken a területi és jogi egybetartáson túlmutató összetartó erejük. A megerősödő falvakban a társadalom egyre jobban differenciálódik, egymástól elkülönülő, vagy egyenesen szembenálló csoportokra, osztályokra bomlik. Legtöbb esetben a több helyről öszszeverődő népességből még ki sem alakul az összetartó közösség, amikor vagyoni, vagy vallási differenciálódás megbontja soraikat. A század második felében jól látszik a gazdák, pász4 49