Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 2. Táplálkozás

zés a feldolgozás technikájára is utal, jelzi, hogy a disznóról egy vagy két darabban fejtették le a szalonnát. Azt viszont nem tudjuk, hogy a füstölt, vagy a sózott szalonna volt-e jobban elterjedve. Többször előfordul a háj is, 1724-ben említés történik a disznóölésről, akit bénter-nek. neveztek, s munkájáért egy lábbal, kolbásszal és pecsenyével jutalmazták.(11/104) Az 1716-ban Békésről említett sonka viszont egy másfajta feldarabolási és kikészítési technika létezéséről tanúskodik.(22 70) Szórványosan disznózsírról is emlékeznek a források, de vajról többször, ami esetleg arra utal, hogy a szalonna után ez fontosabb zsírozó. Felhasználják a marhazsírt is és megkülönböztetik a vajat és az írósvajat(14/93) Nem tudjuk mit jelent az ajtón hízott szalonna.(9/27) A disznóhús mellett kisebb jelentőségűnek látszik a birkahús, a szárnyas: lúd, récze, kappan, tyúk, csirke, galamb. A század második felében legtöbb helységben működik mészárszék is, ahol marha-, disznó- és birkahúst mértek. A tej és túró fogyasztásáról értesülünk, de arról nem, hogy mivel ették. Mindenesetre aludttejet is emlegetnek szerdik néven, ami a vajkészítés eljárását megvilágítja.(5/17) Valószínű juhtejből készült a többször jelentkező sajt.(28/64) A Péró lázadás alkalmával összeírt békéscsabai és körösladányi kárjegyzék alapján aránylag jó képet nyerhetünk a konyhaeszközökről. Ezek szerint a két legfontosabb főzőedény a serpenyő és a vasfazék, amely szinte minden házban megtalálható volt. Érdekes módon a kárlistában egyetlen cserépedény sem szerepel, pedig alig hihető, hogy ezekből egyet se vittek volna el, vagy legalábbis ne törtek volna össze. Más forrásokból tudunk víztartó korsókról, de arról is, hogy e vidék nem alkalmas a cserépedény készítésére s efajta szükségleteiket erdélyi és felvidéki árusoktól szerzik be.(12/292—3) Kevesebb házban fordul elő 1735-ben a rézfazék, üst, lábas serpenyő, mint a serpenyő és a vasfazék. Ritka a csobolyó és a kulacs. Viszont majdnem minden házban volt pár kés, néhány helyen pár kés aczélostól, vagy két pár kés, egyszer pár kés láncokkal s kés hüvelyestől.(30/85—99) Békésen 1773-ban felvett hagyatéki leltár egy háztartásban a következő táplálkozással kapcsolatos felszerelést sorol fel: 1 bodon, 1 sajtszék, 1