Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 2. Táplálkozás

ugyanarról a darabról nyilatkozva egyesek kenyérnek, mások cipónak nevezik. (22/128) 1767-ben egy font fehér kenyér ára 3 kr., 5 év múlva már 4-re emelkedik, de a feketéé megmarad 2 kr.(ll'109) 1724-ben a kenyeret sütőteknőben dagasztják és sütő lapáttal dugják a kemencébe. Mindkettőt teknősök készítették. (11/97) Valószínű, hogy sütés előtt kosárba ki is szakasztják, legalábbis erre utalnak az 1735-ben említett dagasztó kosárba való ru7ia,(30 94 és ugyanekkor a szakajtó ruha elnevezések. (14/103) Nem világos, hogy mit kell értenünk a 2 Ms darab málé kenyéren, amit a Körösből kifogott hulla zsebében találtak 1796-ban. Lehet, hogy tetemét távolabbi vidékről sodorta ide a víz. (14/101) A kenyér fontosságát mindenesetre jelzi, hogy különféle alkalmazottak fizetésében rendszeresen szerepel, a csőszöktől kezdve a pásztorokig. 1736-ban az iskolamester is hetenkint egy kenyeret kap többek között fizetésként. (14^70) Nem tudjuk pontosan miféle ételt jelentett a gyakran szereplő pogácsa. Az 1724-ben említettet kétfelé törik és ketten fogyasztják.(22 '112) Ha a gabonatermés r-osszul sikerült, a század második felében kukoricából is készítettek, kenyeret. De sütöttek kukoricából málét és polentát(!) is. (Fordított szöveg. 26/39) A kásafélék használatáról többször értesülünk s tudjuk, hogy árpa-, köles- és kukoricakását fogyasztottak.(11/109; 18/297; 26/39) Előbbi kettő ugyanúgy ott szerepel a század második felében a természetbeni juttatások között, mint a kenyér. Orosházán a mészáros és bakter mellett a jegyző is kap kását a bérében.(28'69) Az árpakásának kétféle változata is van, az árpa kása vulgo gris és az alább való árpakása.(19/1771) A főtt tészták gyakoriságát nem tudjuk lemérni. 1723-ban első helyen említik a mindennapi ételek között a laskát, ami valamit mégiscsak jelez.(18/297) A kalács ünnepi, rangos ételnek tűnik. (22/132—33) A lisztfélék között megkülönböztetnek „tiszta liszt vagy mundmehl", mundliszt, semje liszt s fekete liszt féléket. (19'1771) A hús és zsírfélék közül a szalonnának és a füstölt húsoknak van a legnagyob jelentőségük. 1735-ben a Péró lázadás alkalmával összeírt kárjegyzék tanúsítja, hogy sok házból vittek el szalonnát, vagy félszalonnát.(30 85—101) Ez utóbbi kifeje-