Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 2. Táplálkozás

2. Táplálkozás A legfontosabb étkezési alapanyagnak, a gabonának feldolgozásáról, őrlésének biztosítása céljából a nyugalmasabb idők visszatérése, illetve egy új település létesítése után malmok építésével azonnal gondoskodtak. így járt el Békés a század első éveiben,(17/38) Doboz 1715-ben.(17 86) Kezdetben főleg vízimalmokkal kísérleteztek, de ezek használhatóságát az egyenetlen és ki nem elégítő vízjárás, valamint a faúsztatás hátráltatta. Hajómalmok lehettek Békésen azok a „tombászos vagyis hajóforma kiváj ott nagy Vastag fákra épült egy kövű malmok", esetleg az a ,,vízenforgó malom", melyről Petik tesz említést.(23 15) Az állatállomány megnövekedésével a szárazmalmok jelentősége emelkedik. Szélmalmokról forrásaink nem szólnak, ezek a század legvégénél előbb nem igen jelenhettek meg. A szükség teremtette másodlagos primitivitásként szaporodtak el az 1795. évi inség alkalmával a kézimalmok, amikor a befagyott vizek, a legyengült állatok, s a gabona csekélysége miatt nem volt érdemes és lehetséges malomban őrletni.(26^78) Az olajnak a táplálkozásban különösebb jelentősége nem lehetett, bár 1724-ben ollay satuval is találkozunk. (16/225) Szarvason 1787-ben épült fel az első olaj malom, de ez is elsősorban világító olajat állított elő.(26/72) Tessedik a pokolvar eltérjedettségének okát az egyhangú, többnyire kenyérből és szalonnából álló táplálkozásban látta. (26/48) Valóban ezek voltak a legfontosabb ételek, s fogyasztásuk hagyománya a korábbi időben gyökerezik. Az 1683. évi hadjárat során a Berettyó melletti táborba Békés 3-f-425-|-l<33 fejér kenyeret, Gerla 19 kenyeret, Doboz 30 kalácsot, 5 kenyeret és 16 cipót, Vári 20 kalácsot, 23 cipót küld. Ezen kívül elég sok árpát, lisztet, dinnyét, hagymát, tyúkot, ludat, káposztát, babot, tyúkmonyat juttattak a harcolóknak.(BRMTÉ VIII/138 —42) Lényegében ugyanezek az ételek tűnnek fel a XVIII. századi táplálkozásban is. A lisztes ételek közül legjelentősebb kenyér anyagáról, formájáról, készítéséről alig lehet valamit megállapítani. Mivel itt a rozstermelésnek jelentősége nincs, feltételezhető a búzakenyér készítése. Egy tanúvallomás során