Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Bevezetés

Bevezetés Kísérletként bocsátjuk útjára ezt a munkát, amely elsőként próbál képet nyújtani egy meghatározott terület — jelen esetben egy közigazgatási egység — történeti néprajzáról. A feladat ellentmondásos: néphagyomány vizsgálat, kizárólag írásos források alapján, de szépsége is ebben a nehézségben rejlik. Lehetséges-e egy tradicionális, szokásosan megfigyelésre és kikérdezésre épülően vizsgált kultúrának kizárólag írásos forrásokra épülő megismerése? Tematikus elemzések során ilyen probléma nem támad, a komplex látás igénye megköveteli, az újabb néprajzi gyakorlat ebben az esetben elő is írja, ha van rá lehetőség, a forrásfelhasználás többoldalúságát. Más a helyzet e munka során, amikor néprajzi összképet akarunk adni egy olyan távoli időszakról, ahova az emlékezet alig érhet el, nem segít a megfigyelés és kikérdezés, s többsíkú forrásfelhasználásról alig beszélhetünk, kizárólag írásos anyagra támaszkodunk. Mégsem speciális történeírói feladatra akarunk vállalkozni — vallva azt, hogy szélesebb értelemben az etnográfus is történetkutató — problémakiindulásunk néprajzi jellegű. Abban jelentkezhet itt a néprajzi szemlélet, hogy az élő anyag felvetette kérdésekre keressük a választ, a néprajzi kutatás útján ma még nagyofobára csak feljegyzések segítségével elérhető korban, így a forrásanyag jellege csak másodsorban meghatározó erejű. Ma még nem tart ott a hazai néprajzi vizsgálódás, hogy a megfigyelt kultúra történeti rétegezettségében pontosan eligazodjék, s minden részletet időben el tudjon helyezni, bár az utóbbi évtizedekben ebbe az irányba jelentős lépéseket tettünk. Felmerül az a kérdés is, hogy a rendelkezésre álló adatok elégségesek-e egy néprajzi, tehát a kulturális formákkal foglal-