Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 1. Építkezés és lakáskultúra

csak röviden emlékezik, ami jelzi a táj megszelidítésében elért eredményeket. (12/288 ;23/49) Nem egészen világos azonban a szúnyogháló használatának módja. Tudjuk, hogy általában alája szoktak feküdni, de beszélnek a szúnyogháló fájáról is, amihez lovat is kötnek. (22/46) Használták azonban bent a lakásban is. Anyaga külön e célra készített sűrű szálú szövet.(12/298) Elég gyakori még nők esetén is az istállóban való alvás. (pl. :22/70) A gazdasági épületek közül az istálló a legfontosabb és leginkább általános. Építése megegyezett a lakóházzal, legfeljebb anyaga még egy fokkal kezdetlegesebb volt. A legegyszerűbb istálló azonban nem a földbe süllyesztett — ilyennel nem találkoztunk — hanem az asztag oldalába vágott nyílás, üreg, ahova az állat télre behúzódhatott. Telelésre szolgáltak az olyan bekerített helyek, amelyeken épület nem volt, csak szalmakazal, s ezt akol-nak hívták. 1717-ben említik Gerláról, hogy a borjak az ólban deleltek, ami szintén hasonló karámszerű berendezésre utal. (5 24) De a rendesebb építménynek látszó istállók is feltűnnek már a század elején, bár 1794—95. évi nagy téllel kapcsolatban Tessedik kifakad az istállók gyatra állapota miatt.(26/26) Istállóban való tüzelésről szól egy 1724. évi szeghalmi adat, (12/271) s ennek megyei eltérj ed ettségét igazolja több tiltó rendelkezés. 1752-ben csak ,,a szállásokon istállóban" történő tüzelést tiltják, de 1774-ben az „istállókban és szűrükben" kárhoztatják a tűzrakást, ami valószínűsíti, hogy nemcsak a szállásokon voltak tűzelős istállók.(19/1752 és 1774) Általánosnak mondja Markovicz a földalatti gabonásoknak, a vermeknek a használatát.(12/292) Kamrák szórványosabban szintén felbukkannak, de ezeken leginkább a lakóházzal egybeépített helyiséget kell értenünk. (5/26) Az ólakról létezésükön kívül keveset tudunk.(26/61) Csűrök nincsenek, a korszakban nem találkoztunk velük, még a Felföldről érkezett telepesek lakhelyén sem/(12/292) Kerítések, ha voltak, leginkább nádból készültek. 1777"ben eltiltják a nádból, fából, deszkából, azaz gyúlékony anyagból készült kerítések készítését. (26/61) Szeghalmon 1724-ben a kerítés hágcsójáról beszélnek.(22/115)