Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 1. Építkezés és lakáskultúra

volt a trágyával való tüzelés is. A télen az istálló mellett felhalmozott trágyát a jó idő beálltakor a földön kiterítették, száradni hagyták, majd kapával felvagdosták, s főleg a szegények sütéshez, főzéshez egyaránt felhasználták. (12/291) A ház berendezésében a vagyoni különbségek még fokozottabb mértékben jelentkeztek. A debreceni kerület, ahova a század elején Békés is tartozott, 1724. évi limitációja a következő bútorokról beszél: közönséges karszék, cifra és festett, alábbvaló fehérebb, festett fogas, fehér (fogas) festett lábos láda, nyoszolya, kis gyermek fektető teknő, festett bölcső, hosszú karszék, asztal és almárium.(11/91—93) Nehéz lemérni, hogy ezek mennyire terjedtek el a békési helységekben. 1715től ágyat nyoszolya néven is többször emlegetnek a források, (22/76) 1721-től asztalt (22/150). Ha nem is minden ágy olyan művészien festett s mennyezetes, mint a békéscsabai múzeumban a XVIII. század végéről őrzött darab, de a gyakori emlegetést tekintve egyszerűbb kivitelben széles körben ismert lehetett. Fás helységben 1735-ben két panaszosnál felvett kárjegyzék összes bútorként csak egy-egy ládát említ, holott az összes házbeli portéka elvitelét panaszolják.(30/102) Lóczával 1724-ben találkozunk először. (11/85) Körösladányon egy embernek 1735-ben két ládája is van, Csabán még derék ládát említenek. (30/86—101) Nem dönthető el, hogy a Gerlán 1716ban említett padka, amin ülve fontak a kemence tartozéka, vagy külön bútordarab. (22/103) Egy 1773. évi leltár alkalmából — feltehetően ugyanazon háztartásból — az alábbi bútorokat veszik számba: egy rossz láda, egy tükör, egy láda, egy asztal, egy rengő, egy nyoszolya.(7;61) Vitathatatlanabb a párnának, derékaljnak a harmincas évektől való gyakorisága. Még általánosabban elterjedt a szúnyogháló, főleg a század első felében, bár még az 1800-as évek elején is mint nélkülözhetetlent emlegetik.(20/247) Ügy látszik elég általános volt nyáron, főleg a határban a szabadban való alvás. Ilyenkor mindig szúnyoghálóval kellett takarózni a rovarok miatt. Míg Markovicz hosszadalmasan panaszkodik a szúnyogok, sáskák s a különféle legyek okozta veszedelmekről, addig Petik közel 40 évvel később ugyanerről a kérdésről már