Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 1. Építkezés és lakáskultúra

ezekben már órát is elhelyeznek, a helységek egymással versengenek a rangosabb épületek és berendezések emelésében. Mindez azonban a lakosság anyagi megerősödését is kifejezi. Az említett példák után a század első felében nem várhatunk különlegesebb szintet a paraszti építkezésben sem. Markovicz arról tudósít, hogy a lakosság nagyobb része földalatti építményekben lakik.(12/292) Ez alatt nyilván olyan veremházakat, putrikat kell értenünk, amelyeknek nincs fala, a földbe ásott lakótérnek csak a teteje emelkedik ki a felszín fölé. Részletezőbb XVIII. századi leírással e házféleségről nem rendelkezünk, de hasonlók lehettek azokhoz az építményekhez, amelyekről Szabolcs megyéből és Debrecen környékéről a XX. századi néprajzi tudósítások beszámolnak. Az adatok egy másik csoportja viszont arról tanúskodik, hogy a század közepén, de különösen a második felében az építkezés már nem volt enynyire kezdetleges. Valószínű, hogy az új és új telepes rajok az első években veremlakásokban húzódnak meg, de azután folyamatosan áttértek a fennálló falú házak építésére. Egy 1715. évi vallomás elmondja, hogy a jövevények először kunyhókban, istállókban húzták meg magukat.(22/70) Néha elhagyott kunyhókra is akadtak, s abba szálltak meg. (22/75) A veremház után legkezdetlegesebb lakóépületnek a nádfalú ház látszik, amellyel elég gyakran találkozunk. A nádfalat pelyvával kevert sárral, vagy nedves trágyával tapasztják be.(12/291) Aránylag ritkán emlegetik a források a vertfalú házakat, s ami még meglepőbb, kevés a sárból rakott fal is. Lehet, hogy ez az építési mód bizonyos mértékig kiesett a békési fejlődésből, az egészen primitív földbe süllyesztett vagy nádfalú épületek után a század közepétől már egy viszonylag fejlettebb technika, a vályogépítkezés lesz az uralkodó.(12/291) Ezt a feltevést a néprajzi megfigyelések is alátámasztják, ti. az Alföld számos helységében a legrégibb házak többsége vályogból készült. (NÉ. 11. 38) A vályogvetés 1759-ben már bérmunkaként is feltűnik, két berényi sváb 1000 vályog vetésáért 4 máriást, szalmát s másfél kenyeret kapott.(14/86) jA sövényfalú építkezésnek is elég kevés nyomára akadtunk, s inkább csak a század első feléből. Téglából épített parasztház a