Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 1. Építkezés és lakáskultúra

század végén is alig akad. Petik is igen gondosan számba veszi az épületeket, de csak néhány egyházi és urasági birtokban levőnél emlékezik tégláról. Adatai nyomán a század végén egy alacsonyfalú épület látszik általánosnak, amelyet megtapasztottak, fehér földdel megsimították és náddal fedtek. (Szeghalom, Orosháza.) A nádfedés látszik általánosnak, bizonyos mértékig a sás, bár Markovicz zsúp- és szalmatetőről is beszél, de ezzel más forrásokban csak szórványosan találkozunk. Azt is megfigyelte, hogy a ház fedelét nyáron eltüzelték s ősszel új szalmával födték.(12/291) Nyilván kívülről jött kezdeményezésre építettek próbaként néhány habán, azaz sár ózott szalmából készült tetőt, de ez sem a XVIII., sem a XIX. században nem terjedt el.(26/83) Már a század elején találkozunk fejlettebb tetőszékmegoldással, ami nem kapcsolódhatott a veremlakáshoz. 1715-ben mestergerendát említenek, amit a szobában ágas tart. (22/56) Szobai ágassal később is találkozunk.(16/486) A Körös partján, vagy ahhoz közel fekvő helységek — tehát Füzesgyarmat, Tótkomlós, Orosháza és Kétegyháza kivételével minden békési helység — Erdélyből leúsztatott fából építette már a század elején a tetőszerkezetétől2/293) A 80-as években a kincstári erdők is megkezdték az olcsó kemény épületfa nagymértékű szállítását, (26/71) s valamivel később nagy faszállítmányok érkeznek a Tiszán Csongrádig s onnan a Körösön Szarvasig. (26/74) Helyi, építkezésre alkalmas faanyaggal legfeljebb Dobozon találkozunk. A gyulai vásárokon is rendszeresen lehetett vásárolni négyszögletesre faragott hosszú fákat és ágasokat, ami a szelemenes tetőszerkezet eltérjedettségére utal. (23/24) 1745-ben határozottan meg is mondják valakiről, hogy a „békési szállásoknál szelemen gerendatt hozott".(16/229) Bár a század közepén már szabályozzák az ács és kőműves legények bérét,(19/1749) azért ebből nem következik, hogy nekik a paraszti építkezésben valami jelentősebb szerepük lett volna. Ez ugyanolyan, mint egy későbbi rendelkezés, amely az épületek között a csűröket is felsorolja. Pedig ilyen épülettel nem találkoztunk, s ha lehetett is néhány, az is bizonyára uradalmi tulajdonú volt.(19/1774) Tudjuk, hogy a megyék gyakran csak