Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

IV. A felhasználás módjai - 1. Építkezés és lakáskultúra

IV. A FELHASZNÁLÁS MÓDJAI 1, Építkezés, lakáskultúra Az építkezés és lakáskultúra a század elején még meglehetősen alacsony szinten mozoghatott. Többek közt jelzik ezt az egyházi épületek is, amelyek készítésére pedig a legnagyobb gondot fordították, hisz a lakosság egy része itteni megtelepedési oka az ígért vallásszabadság. A berényi evangélikus templom fala a század elején nád, de nem sokkal rangosabb az 1742"ben emelt sem. A 13 lépés hosszú, 7 lépés széles háromnegyed öl magas vályogfalú épület náddal fedett. (11/134) Meglepőbb már, hogy még 1760-ban is az itteni református gyülekezet csak sövényfalú imaház emelésére kap engedélytől 1/135) Békésen 1732-ben bontják le a század elején épült fatemplomot, s az újnak a fala már téglából készült, udvarát sövénykerítés veszi körül. (14/63—64) Az orosházi telepeseknek 1744-ben vályogtemplomuk van, de lehet, hogy nem azonos ezzel az 1768-ban említett magtárszerű imaház.(11/137) Az első templom Békéscsabán is vályogból készült, s 1742-ben téglafalúra kérnek engedélyt. (11/134) Ilyen körülmények között igen rangosnak tűnik a gyulai görögkeletiek 1727-ben emh'tett téglatemploma.(20/46) Az úri osztály épületei sem különbek. 1731-ben Gyulán még a főszolgabíró is sövényfalú épületet vásárol magának.(ll/69) s ugyanitt az alispáni lak 1745-ben is náddal van fedve.(11/66) A század közepétől, különösen a 70-es évektől kezdve jól megfigyelhető, hogy az egyházi épületek tartósabb, jobb anyagból készülnek. Egymás után épülnek a templomtornyok,