Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

III. A termelés és felhasználás organizációja - 2. Az értékesítés szervezete

volt, ezért a kétegyházi uradalom birtokához tartozó Gyulavárin kértek lakhatási engedélyt. Pesti és máshonnan való zsidó kereskedők főleg bőr- és gabonavásárlás céljából gyakran felkeresték a megyét. (15/31) A marhakereskedelem viszont jórészt erdélyi örmény és aradi rác kereskedők kezében volt. Az igen jelentős vándorkereskedelem nyomai a század elejétől jól megfigyelhetők. Már a század első negyedében megjelennek az alkalmi vándorkereskedők, akik elsősorban a Felföldről hozott textiliával házalnak. (22/54) A század második felében nagyobb tömegben is forgalomba kerül a felvidéki vászon, amit most nagyobbrészt rendszeresen utazgató házaló kereskedők közvetítenek.(15 31) A legnagyobb forgalom az egész században a ruházati cikkekben figyelhető meg. A vándorkereskedők között említhetjük meg a felvidéki olejkárokat, akiknek működését 1777-ben Szarvason korlátozták.(26/61) A. megnövekedett kereskedelmi forgalmat jelzi, hogy a szépszámú vándorárus mellett a vásárok jelentősége is folyamatosan növekszik. A legfontosabb értékesítési és vásárlási alkalmat mégiscsak ezek jelentették. Korlátozással itt csak annyiban találkozunk, amennyiben megtiltják a dögvész sújtotta helyekről az állatok felhajtását.(19/1765) Áruválaszték tekintetében a nagyobb vásárok igen magas szinten állottak.