Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

III. A termelés és felhasználás organizációja - 1. Település

XVIII. századi térképek tanulsága szerint a megye összes települése halmazos, legfeljebb a kuszáitság mértékében vannak közöttük árnyalatinak tűnő különbségek. Mezőberény, Békéscsaba és Békés sokkal rendezettebbnek látszik, mint Körösladány vagy Füzesgyarmat. A sárréti községekben, de bizonyos mértékig az összes vizmenti helységekben az árvízmentes szintek keresése a belsőség alaprajzának is lényeges meghatározója. A belsőség rendjére a helyi hatóságok főleg gyakorlati okok miatt szorgosan ügyeltek, így eltiltották a szalma és széna udvari tárolását s elrendelték a fák ültetését. (19 1774) A határ használatának területi rendje az adatok fényében eléggé világosan áll előttünk. A lakóövezet eléggé zárt térségéhez legtöbb helyen, közvetlenül vagy némi távolságban a kertek csatlakoznak. Itt termelik a kerti veteményeket, a szőlőt és gyümölcsöt. Ritkábban a szőlők kissé távolabb kapnak helyet. A külsőbb részeken, elsősorban a domborzati és talajviszonyoktól meghatározott rendben következnek a szállásföldek, legelők. Rendszerint mindkettő több különálló darabban helyezkedett el. Ebben a felszíni viszonyokon kívül közrejátszott a jogi helyzet is, milyen címen birták a lakosok a területet: a község eredeti határa volt, bérelték, közbirtokként kezelték stb. Szarvason például a határ nyugati szélén feküdt maga a város belsősége s innen keleti irányba haladva először a közlegelőt találjuk. Ebbe ékelődött be egy darab szőlőskert. Tovább kelet felé az ugarföldek kisebb parcelláját a szállásföldek kiterjedtebb területe követte. A délnyugati határszélnél még volt egy másik kisebb legelő is. Békéscsaba határának a várostól keletre eső része lényegében alig használható • mocsaras, rétes terület. A nagyobb nyugati rész a század végén túlnyomórészt szállásföldekre volt felosztva, kivéve a vizenyősebb foltokat, amelyek legelőnek maradtak. Békés határának jelentős része vizenyős, mocsaras terület, A lakóövezettől keletre csak a kiemelkedő hátakon folyt a földművelés, s nyugat felé is viszonylag távolabbi jobbminőségű mezőségi területre húzódtak a földművelés gócait jelentő szállásföldek. Köröstarcsa aránylag kis határában egy délnyugati kis csücsöktől eltekintve csak a kiemelkedő hátakon foglalhattak szállás-