Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

III. A termelés és felhasználás organizációja - 1. Település

III. A TERMELÉS ÉS FELHASZNÁLÁS ORGANIZÁCIÓJA 1. Település A település mint a lakóhely és munkahely együttese tükrözi bizonyos mértékig a termelés organizációját, kifejezi a társadalmi szerveződés struktúráját. A település vizsgálata tehát a gazdaság üzemszervezeti kérdéseit világítja meg. Az a 20 helység, amely a XVIII. század végéig szerveződött Békés megyében, döntő mértékben agrártelepülés, még a városi joggal rendelkező egységek anyagi bázisa is elsősorban a földművelés és állattartás, A város és falu közötti eltérések a század folyamán éppencsak kezdenek kialakulni, de a különbségek elmosódását a ritka faluhálózat is elősegítette. Viszonylag népes tömörülések jönnek létre. 1784—87-ben a legnagyobb Békéscsaba (9643) és a legkisebb Gyulavári (868) között sincs számottevő jellegbeli különbség, de a helységek többsége 2—3 ezer lélekszám között mozgott, ami ekkor falusi viszonylatban mamuttelepülésnek tekinthető. Jellemző, hogy a lakosság közel fele a század végén 5—10 000 lélekszámú településen él, ami akkor 5—6 várostól eltekintve országosan a legnagyobb tömörülésnek számít. Formai, alaprajzi tekintetben is elég nagy az egység. A legkorábbi, spontán megülés útján reorganizálódott helységek legrégebbi magva mindenütt meglehetősen rendezetlen. A század közepén azonban már jelentkeznek a szabályozási törekvések. A szervezett telepítések során létrejött falvak úthálózata már sokkal szabályosabb, de korántsem olyan mértékig, mint a kincstári falvak előre megtervezett mértanias formái. A