Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 4. Ipar

4. Ipar. A megye ipara a XVIII. század egész folyamán meglehetősen kezdetleges képet mutat. Amikor 1745-ben a csabai egyház építkezik, deszkáért, lécért Pestre, ásóért, lécszegekért, vasneműért Gyöngyösre, ablakért Szegedre kell küldeni.(12 75) Érthető ez az állapot, hisz 1722-ben, amikor a Helytartótanács érdeklődik, hogy milyen kézművesekre volna szükség, a megye véleménye szerint csak szűrszabó kell, mert a vasmunka kivételével, amit a cigányok látnak el, a lakosság maga végzi az ipari munkát.(10 62) így érthető, hogy még 1777-ben sincsenek asztalosok, akik felnyitható ablakokat tudnának csinálni.(11 67) Pedig közben a megye is rájött már a tévedésére, s már 1736ban panaszkodik, hogy hiányt szenvednek szabó, csizmadia, gömbkötő és lakatos mesterekben s ezek termékeiért Aradra, Váradra és Szolnokra kell elf áradniok. (7/60) A céhes ipar szervezeti keretei a 70-es években kezdenek kiterjedni, (27/481-3) ami mutatja, hogy a fluktuáció megszűnése, a termelés növekedése már elérte azt a szintet, amikor a kézműipar specializáltsága szélesebb vásárló közönségre számíthat. (15/27) Ekkor már 589 kézművest tartanak nyilván a megyében. (15/27) Ezek döntő többsége csizmadia, varga, kovács, kerékgyártó, kádár, szabó, tehát közvetlenül a parasztság áruellátását szolgálja. Elég számottevő lehetett a század végén a malomipar is. Az 1773. évi összeírásban 64 szárazmalmot jeleznek,(7/110-13) s a vízimalom száma sem volt kevés. A marhabőr kikészítésével a vargák és a tímárok foglalkoztak. Ezek készítették a „csizmának vagy sarunak valót. ... hal sirral el készíttetett, a mint közönségesen nevezik Budai bőrt" fekete színben. Tőlük vásárolják az anyagot a csizmadiák, de bocskort a vargák is árulhattak a görögökkel, azaz kereskedőkkel együtt.(19 1765) A század első felében a parasztgazdaság még majdnem teljesen önellátó üzemet alkot. A vas és gyapjúholmi kivételével a háziipar a család minden szükségletét kielégíti. Ez persze nemcsak a parasztgazdaság komplexitását, hanem az alacsony életnívót is jelenti. Piacra termelő háziipar csak gyéren jelentkezik ebben az időben. A gerlaiakról 1717-ben feljegyezték,