Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 3. Állattartás

az istállók gyatra voltának tulajdonítja.(27/26) 1740-ben a megyében annyi széna termett, hogy eltiltják szénakaszálás céljából más megyébe való szegődést.(10/65) Ennek ellenére eléggé rendszernek tekinthetjük a hámos ökrök pelyvával etetését. (14/106) A század második felében az úrbéri összeírások alapján ismerjük a kaszálók kiterjedését, ami a megnövekedett takarmánygazdálkodás szerepét igazolja. Az állattartás méreteit jelzi, hogy 1773-ban kereken 8000 igás ökröt. 18 000 lovat, 16 000 sertést, 60 000 juhot írnak össze. (11/111) 1793-ban, amikor a lakosság száma már megközelíti a 70 000-t, 40 000 marhát, 20 000 lovat, 42 000 juhot tartanak nyilván. (1/167) Jelentős a disznók száma is, ezeket leginkább rétes helyeken őrizték, ahol bőséges táplálékot találtak. (5/37) Adatainkból azonban nem tűnik ki, hogy ezekkel hova jártak makkolni, s Tessedik megjegyzéséből arra is gondolhatunk, hogy a század második felében már a kukoricával való hizlalás volt az általános. (26/39) Mindenesetre a szegényebbek egyetkettőt, a jobbmódúak meg többet is hizlaltak évente.(23 48) A baromfitartás méreteiről nincsenek áttekintő adataink, de a szórványos említésekből inkább a jelentőségük tűnik ki. Dobozon egy ember 1716-ban 7 lúdjáról beszél,(5/14) s Petik szerint a lúd, rétze, kakas, kappany, tyúk, galamb tartása általános. (23/48) A század második felében találkozunk már a legeltetés rendjét megállapító szabályokkal. Minél jobban kiterjedt a szántóterület, annál gondosabban kellett ügyelni a rend megtartására. Legtöbb baj e tekintetben a kanászokkal volt, mert a disznók által feltúrt legelőt más állat nem használhatta, ez is egyik oka a rétre szorulásuknak. Tessedik élesen kikel a réteknek, legelőknek György napig az összes marhákkal való legeltethetősége ellen. ,,A marha csak egy szájjal eszik, de négylábbal, nyolc körömmel tapossa a fiatal füvet és a talajt."(27/91) Általában tilos volt a szarvasmarhák, lovak, juhok, sertések együtt legeltetése. Vagy mindegyiknek külön legelője volt, vagy megállapított sorrend szerint követték egymást. (1 /227-28) Valószínű a belső legelőről vittek el 8 lovat Berényből „a falu mellől békóból", amikor azokat oda munka után kicsapták.(19/1750)