Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)
II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 3. Állattartás
nos és szűrő munkabérét szabályozzák.(14 107) Szőlőpréssel nem találkoztunk, ami annyit legalábbis valószínűsít, hogy használata nem lehetett általános. Már a negyvenes, ötvenes évtizedben feltűnik a mezőgazdasági bérmunka alkalmazása. A bérmunkások részben a helyben lakó nincstelenek, részben a főleg Erdélyből jövő vándormunkások közül kerülnek ki. Vannak közöttük egész évre szóló béresek, vagy csak nyári munkára szegődnek, esetleg csak meghatározott munkára. A vándormunkások nyomorúságos élete Markovicznak is feltűnik, táplálékuk a vöröshagyma, ecet, lencse, fokhagyma és kukorica. (12/290) A század végére a zsellérek száma ugyan jelentősen megnő, viszont a munkaalkalom is kiterebélyesedik, s így lényegében az egész században munkaerő hiánnyal lehet számolni.(24/72) Az éves szolgák munkakezdésének ideje január 1.(11/107) Egy parasztgazdaság felszereltségének jellemzésére ide iktatunk egy vagyonleltárt, amit 1779-ben vettek fel Orosházán. 4 ökör, 2 tinó, 2 tehén, 2 üsző, 1 ökörborjú, 5 kanca, 4 csikó, 1 sertés 4 esztendős malaccal. Ház szállással. Szekér 4 járom téslákkal, eke taligával és 1 vassal. Kocsi szerszámmal. Hidasok. Fejsze, fűrész, szekerce, vonyókés, vésü, ráspo, furu. 1 szál vas, 4 sarló, 3 kasza, 1 nyél orvostul, egy üllo, 2 kalapáccsal. Békó, egy lánc, 1 vas gereblye, 1 kútásó kötél, aprólék vas, 2 ásó, 1 vasvilla, 8 új zsák, 8 régi, 2 ponyva. 3 dézsa, 1 szapuló, 3 teknyő, 2 szita, 1 rosta, 1 hombár, 2 vasfazék, 2 serpenyő, 1 ruhaszárító kötél. Szőlő edénnyel együtt. (28/221—22) 3. Állattartás A korabeli krónikások éppúgy, mint a más jellegű források hangsúlyozzák az állattartás jelentőségét. Normális időjárási viszonyok között a kiterjedt s még intenzívebb művelés alá nem fogott pusztákon a jószág bőséges legelőt talált. A század közepén nem ritka az olyan gazda, akinek 60—80 marhája, 20—30 lova, esetleg saját kanásza és juhásza van.(12 ; 289) Az állatállomány fejlődésének legfőbb korlátja a sűrűn ismétlődő természeti csapás, aszály, vihar, áradás, kemény tél, dögvész
