Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 3. Állattartás

és járványok. Az 1747. ápr. 22-i fergetegről tudjuk, hogy 64 ökröt, 195 tehenet, 534 tinó üszőt, 271 borjút, 142 lovat, 72 csikót, 290 juhot, 98 sertést pusztított el. Megyeszerte nagy volt a kár, legnagyobb Csabán, legkisebb a Sárrét nádasokkal védett falvaiban. 1768-ban az aszály pusztított, s a szárazság miatt a békésiek kénytelenek voltak állataikat Biharba és a Bánságba hajtani.(11,127) 1794—95 telén olyan nagy volt a takarmányinség, hogy némely gazdának minden állata elhullott, mások kénytelenek voltak marháikat messze vidékre, mocsarakba hajtani, ott drága pénzen vett sással, náddal kiteleltetni, s mégis mikor az állatok hazajutottak, egy részük idehaza pusztult el. Némely tanyán nagy rakásokban hevertek az állatok hullái.(26/78) Mindezek az adatok a külterjes, rideg állattartás létét igazolják, ami iránt különben kétség sem merülhet fel. Jól látszik az időjárási viszonyoktól szabályozott nem ritka transzhumálás is. Az állattartás másik gátja a legelők nagy mennyiségű élősdije, amely még a század közepén is súlyos veszélyt jelentett. Miért lenne túlzott Markovicz állítása, amely szerint a vérszívó rovarok az egyedül kóborló marha életét is kioltják. Különösen a nyári hónapok derült, szélcsendes napjain jelentettek veszélyt. Ilyenkor megtámadják a kocsiba fogott lovat s az kínjában földre veti magát, hogy szabaduljon szipolyozóitól. Pokrócot kell ilyen időben a lovakra borítani és ökörfarkbojttal űzni a bögölyöket. Esős vagy szeles időben a bögölyök megbújnak a gazban s kisebb veszélyt jelentenek állatnak, utazónak. Enyhülést csak az augusztus vége hoz, amikor Erdély felől tömegével özönlenek a seregélyek, s felfalják a veszedelmes rovarokat.(12/288) Rendes időjárási viszonyok mellett a békési pusztákon igen alkalmas legelőket lehetett találni. Jóféle pázsitfüvek tenyésznek, a komotsin és a szörfű, amit a jószág kedvel.(4 5) Vonzotta is a jó legelő a vállalkozó szellemű bérlőket, főleg örményeket és más erdélyieket, akik igen kiterjedt bérleteket szereztek itt. A bérlők azután Erdélyben és Moldvában fiatal, sovány állatokat vásároltak, a békési legelőkön felhizlalták őket s egészen Bécsig kereskedtek velük.(12, 290) Természetesen