Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 2. Földművelés

részét, ti. azt, amely a megkésett tizedelés miatt még a mezőn maradt. (26/25) A kasza élesítésére szolgáló üllőt és kalapácsot 1735-ben említik. Ugyanekkor tűnik fel először a vasvilla, amit később többször emlegetnek. (30 85—98) A szekér még fa tengelyes volt, elég jól vasalt. A megvasalt hátsó tengelyen 2 karikát, az első tengelyen szintén 2 karikát említenek.(30/85—99) A pengőkarika a tengelyre kerül, míg a persely a karikaagy két végét fogja össze.(16/226) Vas kerékszög mellett vas csikótó, vasas kisafa, vas lőcs, sokféle szeg és karika, saroglyáról való lánc bizonyítja, hogy a járművek készítésében a kovácsoknak milyen szerepük volt. (30/85—99) A gabonafélék tárolása elsősorban vermekben történt, legalábbis Markovicz mint általánosan elterjedt gyakorlatot említi. (12/292) A zsákban való tárolás, az életes zsák a század során gyakran feltűnik. (14/109) Hombárral már a század közepén találkozunk.(28,65)A gabona mértékegysége a véka, a földek nagyságát is így jelzik helyenként, bár a hold mérték — nyilván a hivatalos — a forrásokban gyakrabban szerepel. 1756-ban említik, hogy a tehén csordás bére tehenenként egy tök búza, s 6 tökkel kell lennie egy vékának. (14/87) A század végén a gabona, kukorica és dinnye látszik a legjelentősebb terménynek. A korábban felsorolt növényfajták inkább csak a családi igények kielégítését szolgálják, nagyobb mérvű piacra termelésük a rendelkezésre álló adatokból nem tűnik ki. Nincs kiemelkedő jelentősége a szőlőnek sem, bár a felsoroltak után mégis ez látszik legfontosabbnak. A települések megszilárdulását követő években szőlő ültetésére mindenütt határozott törekvéseket látunk. Ügy látszik néhányan Nagyvárad környékén is bírtak szőlőket.(13/118) A szőlőmunka menetét egy 1788. évi áriimitáció nyomán körvonalazhatjuk. Első teendő a nyitás, majd a metszés, bevágás, felkötés, keverés, utoljára az étés alá kapálás s ősszel az elfedés szükséges, (14/106) Eszerint 4—5 kapálás volt szokásos. 1790-ben említik a metsző kést — sajnos formai megjelölés nélkül — ami érték lehetett, mert a szőlő eladása alkalmával a 12 akós hordó mellett ezt is feljegyezték.(8/53) A szüreten 6 szedő, 2 férfi putto-