Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 2. Földművelés

tetése korábbi hagyományokra épült. Markovicz a gyümölcsés szőlőtermelés állapotáról igen tartózkodóan nyilatkozik, de észreveszi, hogy a lehetőségek kedvezőek volnának.(12/289) Más forrásokból azt látjuk, hogy minden helységben foglalkoznak a házi szükséglet kielégítésének szintjéig szőlőtermeléssel, szőllőskertekben. A fejlődést jelzi Petiknek erről a kérdésről már kedvezőbb nyilatkozata, megállapítva az alma, körívély, baratzk, szilva, valamint tseresznye, meggy, dió és eper bőségét, úgyszintén a kerti szőlők alkalmankénti gazdag hozamát.(23/46) Nyilván hosszabb időszak nyugodtabb fejlődése alakította ki a gyümölcs- és szőlőtermelés feltételeit. Takarmánynövényeket még nem termelnek, ezek vetése csak a XIX. század elején veszi kezdetét.(27/82) A földművelés technikájában a speciális alföldi eljárások váltakoznak az országosan ismert formákkal. Általában egyszer szántják a földet, attól függően, hogy mikor vetnek bele, tavasszal vagy ősszel. December közepéig többnyire még lehet sjzántani, s ha jó az idő, enyhe a tél, felenged a fagy akkor már februárban megkezdik újra a szántást.(12/291) A szántásnak a vetési idővel való megegyezése inkább az alávetés, mint a fölévetés mellett szól. A század végén néha már második szántásról is beszélnek, de ez gyakori ekkor sem lehetett még, annak ellenére, hogy békési leírásában Bél Mátyás is propagálja a többszöri szántást, mondván, hogy aki egyszer szánt egy kenyeret eszik, aki kétszer az kettőt, aki háromszor az hármat. (4/8) Ha az ekéről nem is, de a vasáról rendelkezünk korabeli ábrázolással. Az 1708. évi dátumot magán viselő mezőbeiényi községi pecsét egy asszimetrikus ekevasat mutat, ami a négyrészes talpas ekék léteeése mellett bizonyít. Feltehetően megegyezett a XIX. századból ismert szeghalmi ekével. (NÉ. 29. 13) A szántás az egész feudális korra jellemzően 4—6 ökörrel történt. A korabeli megfigyelő csodálkozik, hogy bár a környéken semmiféle kő nincs, a szántás két ökörrel mégis lehetetlen. (12/291) A borona formájáról nem tudunk semmit, de a boronálás a munkamenet szerves része. (14/106) Nyilván fából volt, mert az tudjuk, hogy Szarvason 1804-ben is még csak 2