Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 1. A természeti környezet elemi kihasználása

II. A TERMELŐ TEVÉKENYSÉG FAJTÁI ÉS FORMÁI 1. A természeti környezet elemi kihasználása A háborús pusztítást követő nagymérvű visszaesés ellenére sem alapvető a létfenntartás egészében már a század elején sem a táj nyújtotta lehetőségek passzív kihasználására épülő élelemszerző tevékenység. A visszatérő régi lakosok vagy az új telepesek a földet rögtön művelés alá fogják, állatokat tenyésztenek s létfenntartásukat termelő tevékenységre építik. Mégis' a század folyamán állandóan nyomon kísérhető — ha csökkenő tendenciával is — a mainál lényegesebb méretű gyűjtögető, vadászó, halászó, méhészkedő tevékenység. Legfeljebb a megülést követő 1—2 átmeneti évben lehetett számottevőbb ezek jelentősége. Gerláról jegyezték fel 1715-ben, hogy a lakosság nagyobb részt halászatból, vadászatból és fafaragásból élt. (17 127) Más vallomás is szól arról, hogy ,,hol halászással, hol csikászással, hol kaszálással, hol marhajárással és vadászassál éltek".(15/19) Az a tény, hogy Békés község csak 1842-ben rendeli el, hogy a réti vizek halászata, a csikászás és madarászás ezután csak bérlet alapján történhet, utal e tekintetben a korábbi nagyobb jogi lehtőségdkre.(7/71) Mégis nagy egészében az látszik, hogy a fenti zsákmányoló jellegű tevékenység még a század legelején is csak kivételesen, átmenetileg volt alapvető jelentőségű. A megye egész területe, de különösen a Körösök vidéke bővelkedik nádban és gyékényben. Mindkettőt általánosan használják építkezéshez, tetőfedésre, tüzelésre. A mezőségi terület