Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

II. A termelő tevékenység fajtái és formái - 1. A természeti környezet elemi kihasználása

sokféle vad növényét is felhasználják. Szlovákul o?nan-nak nevezett radix inula, örvényfű füstjét használták a szúnyogok elűzésére.(12/289) A taplót pótolta az artemisia (szlovákul cernobyl) vadüröm, amelynek megszáradt leveleit összegöngyölik míg gyapotszerűen puha lesz s akkor tapló helyett tűzgyújtásra használják.(12/291) Mindkét növény használatát Markovi cz ismerteti, megadva a latin és szlovák elnevezést, ami arra utal, hogy a szlovákok használták. Tanulságos lenne annak tisztázása, hogy ez helyi gyakorlat volt-e, vagy ismeretét felvidéki telepesek hozták magukkal. A század közepéig sűrűn emlegetik a teknősbékát, amelyeket a mocsarakban bőségben lehetett fogni s néhány helység szolgálmányában is találkozunk velük.(27/481) A század végére valamennyire megritkulhattak, mert Petik már csak Vésztőt emeli ki, ahol sok rákot szoktak fogni és teknősbékáiról is híres. (23/27) Az öcsödiek halásztevékenységéről mindjárt megtelepedésük után van tudomásuk.(13/264 és 12/260) A Körös halgazdagságáról Markoyicz is emlékezik. Pozsár, keszeg, fehér és fekete rák bőséggel található benne. (12 290) Petik említi még a potykát, harcsát, márnát, süllőt, tzompót, kárászt, sügért, menyhalat, haltsikot, tsukát, sőt ahol nagyobb a Körös vize ott tokot és kétségét is szoktak fogni.(23/48) A halnak a táplálkozásban nagy jelentősége volt. Tudjuk, hogy leggyakrabban hálóval szokták fogni, s 1735-ben említenek „egy ketzét kötelestül vasastul egy csömpölt egy Leső hálóstul" továbbá ,,egy csömpölly Pok Halóstul".(16/104) Valószínű marázsa hálót jelent az 1728-ban marossá néven felbukkanó halászeszköz. (16/106) A szigony használatára először 1717-ből vannak adatok. Amikor a boszorkánysággal vádolt Sánta János a tilalmas Körösben halászott, figyelmeztették, hogy ezért meg fogják büntetni. Ö hetykén válaszolta: akkor megteszi, hogy a Körösben senki sem tud halat fogni. Amikor egyszer „a mély Körösben halászván a fenekén meglátta a halat" mondta társának, hogy üsse meg, de az nem látta, amit meg is mondott neki. „Arra meg ő csak megütötte a szigonnyal és mindjárt feljött a hal."(22/146) Tessedik is írja, hogy a szigonyos halászat a század végén még mindig szokásban van.(27/57)