Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 58-59. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

I. A népélet fő meghatározói

reformátusok ülik meg, de ezek 1749-ben otthagyják és Körösladányra költöznek. Csak 9 évig, 1731-ig volt lakott Nemeskereki is. Különböző társadalmi, gazdasági okokkal összefüggően egyes települések már a század folyamán új rajokat bocsátanak ki. Szarvasról kirajzók alapítanak új telepet az Arad megyei Apatelkén 1747-ben. Elsősorban békési áttelepülők, főleg szarvasiak vetik meg az alapját 1753-ban az új Nyíregyházának. 1784-ben orosháziak kapnak engedélyt a Temes megyei Szőlős benépesítésére, ahonnan később Fazekasvarsándra költöznek. Valójában azonban nem kell egy tényleges népfölöslegre gondolnunk, a megye ekkor még igen gyéren lakott Az országhatáron belül Békés, Csongrád és Csanád területénél alacsonyabb népsűrűséggel csak Máramaros megyében találkozunk. Az államhatalom megszilárdulásának első lépéseként helyreállítják 1699-ben a megyeszervezetet, de ekkor a főispán kinevezésénél több lényegében nem történt. A megyeszervezet működése valójában csak 1715-ben indul meg. Miután a régi földbirtokos osztály részben kihalt, részben elvesztette minden kapcsolatát a megyével s így birtok jogát nem igazolhatta, a központi hatalom könnyen rá tudta tenni a kezét a jóformán lakatlan területre. Mint kincstári birtokot adja át, illetve el a megye jelentős részét a király 1720-ban Harruckern János Györgynek, aki tovább kerekíti birtokait s Kétegyháza, Gyulavári, valamint Békésszentandrás és Tótkomlós kivételével az egész megye földesura lesz. Előbbi kettő a Löwenburg, illetve Andrássy család, az utóbbiak a Daróczi—Rudnyánszky família birtoka. Lényegében e 3 család s leszármazottaik kezén van az egész megye a XVIII. században. (Az adatokat a jegyzékben felsorolt irodalomból merítettük.) A termelőerők növekedése minden vonatkozásban megfigyelhető. Gyulán 1720-ban csak 900 hold volt bevetve, 1800-ban már 12 000. 24/69) 1773-ban a megyében kereken 57 000 hold szántót, 8000 igás ökröt. 18 000 lovat találnak az összeírok. (11/110—13) A század elején minden községben szabadfoglalás dívik, ki-ki tehetségéhez, azaz munkaerejéhez képest foghat fel földet. A század közepétől ugyan fokozatosan megszűnik a sza-