Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

így irányította :» „Beledugni, rátekerni, keresztülhúzni, lebocsátani, öt szem után apasztás." Ezt a verset én is megtanultam és azóta nem felejtettem el. De az is idetartozik, hogy Erzsike kishúgom, a striflikötés tanulásnak ebben az idejében egyszer sírva keresget az asztal alatt és mikor kérdeztem, mit csinálsz ott, sírva mondta, hogy „a kötőtűről egy szem leesett és nem találom a földön". Édesanyám azután később megvigasztalta, hogy az ilyen kötőtűről lesett szemet, nem az asztal alatt kell keresni. Ez a kötöttárus, a kesztyűnek különböző fajtáját árulta. Volt karmelegítő, csuklómelegítő, érmelegítő, nyaksál, derékkötő, bokamelegítő, sőt vadászharisnya is. Abban az időben édesanyám is, de mások is mármint a szorgalmasabb asszonyok, mikor vendégségben voltak, mindig kötöttek strimflit. A kötést vitték magukkal és úgy beszélgettek. A szövősök, a szövőasszonyok azok, akik maguk termelték a kendert. Ültették, vágták, mosták, sulykolták, súlykolóval puhították, aztán fonták. Kézzel, kerekes rokkával készítették a fonalat. Majd szőtték a különféle szövet anyagot lepedőnek, abrosznak, derékaljnak, törülközőnek való vásznat. Ök nem olyan szövősök voltak, akik nem maguk szőttek, hanem vásárolták a portékát, mint pl. a hódmezővásárhelyi szövősök, akik termelés nélkül fonás, szövés nélkül meggazdagodtak. A békési szövősök szorgalmasan termeltek, áztattak, tiloltak, fontak és úgy szőttek. Ezért hívták őket szövősöknek. Zsákosok azok az asszonyok, akik télen, nyáron állandóan a szövőszék mellett ültek. Állandóan szövögettek. Zsáknak durvább, vastagabb fonalakkal dolgoztak, mivel többet kellett kiállaniuk, mint egyéb vékonyabb szövőanyagnak. Békésen voltak takácsok, de ezek ilyen szövéssel nem foglalkoztak. Ilyen zsákszövő asszonynak ismertem Jakucs Erzsébetet, Jakucs Zsófit, és egy Treba nevű juhásznét. A pokrócosok, másképpen vásári ponyvaárus szövőasszonyok voltak, akik kenderből és lenből dolgoztak, ágytakarókat, kis ágyra való térítőket, hencsereket készítettek. Zsákanyagból pedig ponyvákat varrtak össze. Ilyen ponyvákat használtak a búzamosás idején, udvaron, vagy a Körös szélen leterítve, amelyre az üszögtől és más egyéb hulladékoktól meg-