Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

tisztított búzát terítették, száradás céljából. Erre különösen jól emlékszem, mert kis iskolás koromban, órák hosszáig kellett vigyázni, hogy a Körös-parti kacsák, libák, háziszárnyasok ott, ahol ilyen búza kiterítve volt, meg ne dézsmálják azt. Ilyen fajta ponyvákat használtunk, ha fáról finomabb epret ráztunk le, hogy a lehullott oltott eper poros ne legyen. Ilyen ponyvát használtak nyári időkben az ágynemű szellőztetéseknél. Párnákat, dunnákat rárakva szárogatták. A használt ponyvákból készítettek zsákokat, lópokrócokat és kocsiülés terítőt is. A ruhások során földön, ponyván, vagy gyékényen árultak az ócskások. Régi, férfi és női ruhákat, használt edényeket stb. árultak. Cipő, szandál, papucs, esernyő, kalap, koffer, evőeszköz, kanál, villa, kés, olló, 'kalapács, harapófogó, fűrész, képráma. zár, kulccsal, gyalu, véső. — Bödön, lábas, fazék. Üveg, fali-asztali tükör. — Asztal, szék többrendbeli, zsámli, karszék, sublót, falióra, ébresztő- és zsebóra, befőttes-, borosüveg, szemüveg. Szőnyegdarab, lakat, zárkulcs, és sok más ócskaság a konyha, vagy a műhely részére. Durják is a vásározók a portékákat, míg az öreg árus, hosszú botjával, rá nem sújt a keze „fetyére". Ekkor figyel és zsörtölődik, akit megérintett a botjával, minden figyelmeztetés nélkül. De aztán mindenik vagy fizet, vagy leteszi a kezében levő árut. Tollasok, vagy tollkereskedők, többen is voltak. Gyerekkoromból emlékszem az öreg Hirslire, az öreg Horvátra, az öreg Lővire, akik mindig egy nagy tollas batyuval, lepedőbe kötve, fél vállukon hordták a portékájukat. A kalapos műhelybe behoztak néhány darab nyúlbőrt, kivált az őszi időben, mikor megindult a vadászat. Többféle aprósággal foglalkoztak, leginkább tollat vettek, cseréltek, vagy eladtak. Békésen két folyó folyik keresztül. Partjain a kacsák, libák nagy számmal nevelődtek. A külsőségekben pedig a vizesfási és a büngözsdi csatornákat is beszámítva, sok apró víz erek csörgedeztek. így tehát a békésieknek s a tanyai lakosoknak nagyszerű lehetőségük volt a vízi szárnyasok tenyésztésére. Tavasszal a vizek partjain, a kis papatyiknak és kacsáknak ezrei sétálgattak, gácsérok és gúnárludak őrködő szemei mellett. Volt toll a békési határban. Erről biztosan meggyőződhetünk, ha belépünk egyik-másik