Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

nem igen mozdult ki, ott kint ápolta és legeltette jószágait. Otthon örült állatainak. Ha a koca malacot fialt, örült, örült a kancának, ha csikót, s a tehénnek ha borját ellett. Az állatokat, hogy a pusztaságon levő legelőkön el ne maradjanak, szükségszerűen kolomppal vagy csengővel kellett ellátni. De ezeket tanyákon nem szerezhették be, még a közeli falvakban sem. Csak vásárokon tudták beszerezni és így időközben örültek annak, ha a csengőkkei vagy kolompokkal a tanyavilágban felkeresték őket. A kolompárus cigányok vittek néhány darabot a majorokba a pásztorokhoz, sokszor inkább „megrendeléseket" vettek fel, amelyeket a közeli békési vásárra készítettek el. Ezekért tehát ismét a vásárba kellett menni, mert ott adhatta át a kolompos a megrendelt kolompot. A cigánykovács egyedül az, aki nem kóborolt a majorokéban, tanyákban, hanem a falu végén levő lakásában telepedett le nagyon kezdetleges berendezésben a kovácsmunkához. Itt patkolt lovakat. Itt javította meg az eltört kocsirészeket. Itt húzta fel a ráfot a kocsikerékre és itt csinált minden javítást, azokon a szekereken, amelyek a hosszú út alatt eltörtek vagy hasznavehetetlenné váltak. A tanyasi emberek akik ritkán jutottak új gazdasági szerszámokhoz, úgy gondolták és úgy határozták, hogy mindent ami kell a vásárban fogják beszerezni, így fel is keresték azokat az árusokat, akiknél ilyen igényeiket kielégíthették. A szerszámárus pedig ponyvára rakva a maga újabb vagy ócska darabjait, várta a vásárlókat. Ponyvára pakolta ki a sokféle portékát, amelyek közül néhányat, a következőkben mi is számbaveszünk. Kalapács, balta, fejsze, harapófogó, csípővas, gyalu, reszelő, ráspoly, ár, kés, bicska, olló, juhnyíró olló, metszőolló, kapa, ásó, lapát, gereblye, vasvilla, patkó, papucsszeg, zsindelyszeg, drót, lánc, kacor, tengerimorzsoló, acatoló, nádvágókés stb. A zsindelyszeg fazsindely tetőhöz való, négyszegletes, sima végű, amely nem hasította, hanem bezúzta a maga helyét és úgy fogta a zsingelyt. Ezeket nézegették és vásárolták a békési vásárban a vásározók. A békési kubikosok szemében nagyon megbecsült emberek voltak a talicskacsináló mesteremberek. Ezeket a mestereket én is közelről megfigyelhettem, ama kedvező eset folytán, hogy