Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

egyik talicskakészítő mester Bajkor Kovács András fiai nekem iskolatársaim voltak. Ezen iskolai ismeretség folytán sokszor megfordultam a talicskacsináló műhelyben és játszhattunk abban a nagy fűrészteremben, amely felett fűrészelték a hatalmas fűzfákat és nyárfatörzseket. A törzseket sokszor 6—8 darabba is elfűrészelték. A szétfűrészelt darabokat nevezték pallóknak, amelyből a kubikostalicskát készítették. A verem felett 3—4 férfi a tönköket úgy rögzítette le, hogy azon felül is alul is a verembe fűrészelő emberek szabadon tudják húzni, vagy engedni a fűrészt. A fűrészelés előtt jelző zsinórral piros festékkel bevont vagy beporosított madzaggal vonalat csaptak, és ezen a csapott nyomon húzták a fűrészt. A nagy tönkkökből adódott deszkapallóból készítették, vágták a talicskát. Ezt a munkát napokon át végezték. De veszélyes munka is volt, mert a verem kiásott széle, melyre ráillesztették a nagy tönköt, olykor beszakadt. A talicskacsinálóknak a nagy tönkök felszeléséhez különféle eszközök voltak. Nagy fűrész, keskenyebb fűrész, keresztfűrész, metszőfűrész. Ezeken kívül fontos volt a furó, a centrumfúró, a gyalu, a kalapács, a szekerce. Talicskát többfélét csinálnak. Legnevezetesebb volt a négy ujjnyi széles fenekű kubikos talicska, leginkább vörös fűzfából, amely erős és szívós volt. Majd fakó színű menyétderekú, ganajos talicska. Harmadik fajta volt a piaci, dinnyés' nyárfatalicska, melyet targoncának is neveztek. A talicskások vásárba vittek nagymennyiségű talicskát, ahol aztán kubikosok, gazdák, kofaasszonyok és más foglalkozású mesteremberek vásárolták a szükségleteiknek megfelelő talicskákat. Bajkor Kovács András talicskás mester Baji István talicskástól tanulta a mesterséget és pedig egy évi szolgálat és 120 Ft tanítási díj ellenében. Talicskás volt még Varga Gábor, ő volt az ipartestületi elnök is, továbbá ifj. Varga Gábor. A vásáron a vidéki vevők pl. a körcsladányiak más-más néven nevezték a mestert és a készített anyagot is. így a körösladányiak pl. „furuglyá"-nak hívták a piaci talicskát és a mestert is furuglyásnak nevezték. Fazekasok a békési vásáron mindig nagy számmal voltak. Kirakták portékáikat, ez szinte kiállítás számba ment. A helyi és a vidékről jött fazekasok, sokszor húszan—harmincan, igen