Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

Volt egy favágó ismerősöm — a mi Sára nénénk férje, aki édesanyámnak sokszor segített, kivált vásárok alkalmával — Lipcsei Mihály nevezetű. Lipcsei Mihály legénykorában az árv'zes időkben, a hajózáson kívül favágó is volt, baltával és fűrésszel dolgozott. Szüksége volt az életlen balta és fűrész élezésére, javítására is. Ez az ember mondta, hogy abban az időben, a boltokban nem igen árultak vas dolgokat, csak ruhát, sót, petróleumot, mécsest, lámpát, gyertyát. Vasdolgokért még az urasági kocsik is ritkán mentek be a messzebbre levő helységekbe. A levelekért is hetenként kétszer-háromszor ment be lóháton a csődörös, hogy megkapják a postát, az írást. Heteken át nem is érintkeztek másforma emberekkel, csak a tanyabeli és a vándoremberekkel. Újdonság volt és nagy meglepetés, ha valaki jött a majorba. A favágó emberek pedig nem értek rá, de nem is igen akartak nagy nehéz utakon „kóbolni" menni. Néha-néha megérkezett a szívesen látott reszelőkészítő cigány. Nagyon megörültek neki. Tudták, hogy jó reszelőket csinál. Amit ilyenkor hozott néhány darabot, azt meg is vásárolták, mert kellett a fűrész és balta élezéséhez. Mi voltunk húszan is favágók — mondta Lipcsei Mihály — és mindegyikünknek életlen volt a szerszámja, meg is vettük a reszelőket, de még több is kellett volna. A többit aztán megrendeltük, hogy elkészíti őket a vásárra. így aztán ezek a favágók, mint Lipcsei Mihály és társai, ha nem is mentek be mind a húszan a békési vásárra, csak ketten vagy hárman gyalogoltak be, megszerezték a szükséges reszelőket. Ebből a egy esetből is elképzelhetjük, milyen nagy fontosságú esemény volt abban az időben egy vásárnak, így a békési vásárnak a rendezése és megtartása. A nagy legelős világban, mikor hosszú kilométereken keresztül, még az út vándora sem talált emberekre, a mezei emberek is, akik pásztorkodással foglalkoztak, csak a pusztákat járták és az. állatokat terelgették. Hogy melyik csorda, vagy melyik gulya, a nagy darab területen merre járt, jóformán csak a gulya kolompjáról tudták. A vezérállat nyakában volt a leghangosabb kolomp. Az önálló parasztgazda is, bármelyik tanyán lakott, nem a mostani betonútra gondolunk,