Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

hogy sokan vásárolták. Megtudtam azt is, hogy Szilágyi bácsiék is vettek onnan szép edényeket, ö abban az időben ipartestületi elnök és édesapának komája volt. Lajos napon már ezekből a szép edényekből vacsoráztak a névnapi vendégek. Zománcos edényeket is nagy mennyiségben hoztak a békési vásárra. Ügy mondták azok, akik látták, hogy egy hatalmas nagy stráfszekéren hozták Mezőtúrról. Nem is rakták sehová sem, hanem szalmával a nagy szekér mellett pakolták le, hogy lássa minden vásáros ember. Ha nem látott még mindenki ilyenfajta edényt, lássa meg és győződjön meg róla, hogy hoszszú életű és jó. Én is megnéztem a kipakolást. Láttam, hogy sokan hajlongtak az edények felett, akiket közelebbről érdekelt a rakomány. A végén azt hallottam a zománcos edényak felől, hogy nagyon sokan, sokat vettek belőle, és hogy a nagy szekér csaknem félteherrel ment el a vásárról. Ezzel kapcsolatban arra is emlékszem, hogy édesapám műhelyében egy ember aki a kalapját igazíttatta, beszélt a vásárról, és az újabb esetekről, miszerint a békési fazekasok nagyon megsértődtek afelett, hogy a vásárbíró engedélyt adott az újabbfajta edények lepakolására, holott azok nem városbeliek, adót nem fizetnek. Hagyták megrontani a bennszülött régi adófizető polgárokat. Az ilyen vásári esetek a vásár után még sokáig felszínen voltak és erősen foglalkoztatták a város lakosságának egy részét. A vezetőségnek, bírónak, esküdtnek, itt ott való kisebb botlásáért számolnia kellett, teljes felelőssége tudatában. Én azonban még egy innen való zománcos kancsót használok kb. 65 éves. A békési vásár köszörűseinek nagyon sok bámulója volt. Az ember aki nézte őket, azt sem tudja, hogy melyik mögé álljon. Mind érdekes emberek voltak. Érdekes volt már maga az a nagy kerék, amelyik egy felfordított talicskára emlékeztette az embert. A nagy kereket a köszörűs lábbal hajtotta. A nagy kerék szíj áttétellel egy köszörűkőre erősített kisebb kereket forgatott nagyon sebesen. A köszörűs aztán erre a köszörűkőre tartotta, nyomta az élesítendő kést. A nagy súrlódás miatt köpködte a kő a szikrákat. Sugársorban csillogva, villogva. Míg a kés vijjogott, minden parányi része miatt,