Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

amelyet erőszakosan sodor le róla a vízzel beitatott kőkerék, a köszörűs pedig énekelte a maga köszörűs nótáját: „Kettőért fényes, négyért pedig éles." Szedte sorba az otromba élű, élezésre váró, botélű késeket. A békési vásáron nagyon sok cigány szokott megjelenni a környékről. Ezek egy része lóval kereskedett, más része ipari foglalkozást űzött. Itt az alföldi, sárréti vidéken rendes házakban is laktak. A község népének némileg hasznára is voltak. Az asszonyok kéregetés mellett meszeléssel és tapasztassál a háziasszonyoknak segítettek. A férfiak a hegedülés, muzsikálás mellett iparos foglalkozást is végeztek. A tepsiscigány a heti" piacokra és a vásárokra készített tepsiket. Ezeknek különösen téli időben van nagy jelentősége a háztartásban. Ezekben szokták a háziasszonyok sütni különösen disznóölés után a jó finom pecsenyét, kolbászt és hurkát. Ebben sütnek különböző süteményeket, pogácsát, kiflit és a finom diós-mákos beiglit. Az őszi lakodalmas világban a finom jó, foszlós fonatos kalácsokat szintén a cigányok által készített tepsikben sütötték s mondhatjuk azt, hogy a régi falusi nép ezeknek az edényeknek híjával lett volna, ha a falu végén letelepedett cigányok egyike másika nem kalapált volna házi-, konyhabeli dolgokat, amelyeknek egyik legfontosabb darabja a tepsi volt. Disznótorok után, mikor a földműves ember elvégezte az istállóban ló, tehén és egyéb állatok körüli munkáját, és a háziasszony is készen van a reggeli munkájával mikor a család reggelihez ül, akkor hozza be a háziasszony a tepsit, amelyben serceg a finom jó kolbász és hurkaféleség. A sült krumplival pedig a tepsiben kifolyt zsiradékot szokták törölgetni egészen addig, míg a krumpli is fekete lesz a néhol odasült zsiradéktól. De készítettek még a tepsis cigányok drót habverőket, egérfogókat, szemétlapátot és más egyéb szükséges dolgokat. Voltak a cigányok között, akik rézből dolgoztak, üstöket készítettek kisebb-nagyobb méretűeket versenyre kelve a rézművesekkel. Lehet, hogy más egyébbel is foglalkoztak, de sok faluban, majorban, uradalmi telepen, ahol nincsen módjukban vásárra vagy piacra járni az asszonyoknak, ezek a cigányok járják a vidéket és veszik fel a rendelést a kisebb nagyobb