Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

a tíz krajcárból, és lehet, hogyha valaki megbiztatott volna, hogy vegyem meg ezt a vasalót húgomnak, mint vásárfiát, talán odaadtam volna a tíz krajcárt, mert hiszen*még hármat vissza is kaptam volna belőle. Mivel azonban senki nem késztetett, megmaradt egy darabban a tíz krajcár. A következő figyelemreméltó értéktárgy volt egy csinos zsebtükör. De hiúságérzés nem volt bennem, és nem is ejtett a birtokába sem. Tehát megnyugodva hagytam a tíz krajcárost a zsebemben. Láttam szép virágvázát, majd következett szép, lányoknak való brosstű. Itt már Julcsa nénémre gondoltam, hogy talán ezt volna jó az ő részére vásári ajándékul megvenni. De a gondolatnál nem haladtam tovább, és így még mindig a zsebembe maradt a tíz krajcárt érő vásárfiám. Láttam még szép poharat, fésűt, haj tűt, gyűrűt, itt gondoltam Tarkovács Mariskára, a mi kis szomszéd lányunkra. De a tíz krajcár ott volt még a zsebemben. Aztán láttam legyezőt, pipát, szipkát. Itt a szipkánál édesapámra villant a gondolatom, de akkor már nem lett volna csak 3 krajcár vásárfia ajándékom, mert a tíz krajcárt édesapámtól kaptam. így a tíz krajcár többféle kísértés dacára is még mindig a zsebemben volt, teljes egészében. Ott maradtam még és nézegettem a vásári ajándékokat, emlékszem még bajuszkötőre, nyakkendőtűre, furulyára, száj muzsikára. Már megelégeltem a sok nézelődést, mert átláttam, hogy többfelülről kellett volna tíz krajcáros vásárfiát kapnom, hogy ha az itt látottakból csak a nagyon megtetszett dolgokat vettem volna meg. A bazár kiállítás nagyon szép volt. A hét krajcárt nem is sokallottam egy darabért sem, de a nehézség az volt, hogy szerettem volna megvenni, egyik-másik darabot, közben sajnáltam volna, hogyha a tíz krajcárból csak három krajcár maradt volna. Már reggel híre volt annak, hogy egy nagy társzekér érkezett a vásárba, és nagyon sok szép porcelán edényt hozott. A kalapvevők hozták hírül, akiknek a feleségeik és leányaik már látták is azokat. Csodaszép edényeknek mondták. Fehérek voltak mint a hó. Fényesek, csinosak. Dél felé én is elmentem és megnéztem. Láttam szép levesestálat, levesestányért, mélytányért, szószosibriket, kávéskészletet, teáscsészéket, pecsenyéstálakat, tésztástálakat. Nagyon szép volt mind. Láttam.