Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

ték. Zöld papírból leveleket vagdaltak és ezeket a virág körül vékonyszálú drótokon a csokorhoz illesztették. Voltak belőle kisebb-nagyobb bokréták, amelyeket a vevők maguk választottak ki. Talán legkelendőbb volt az ibolya utánzat, de a többiek is nagyobb csokrokba kötve. Á virágokat szívesen vették a leányok. Otthon a képráma felé, vagy a tükör mögé helyezték el dísznek, ékességnek. Ezeket az árusokat hívták művirágosoknak. A békési vásárba Csabáról jött egy kereskedő. Nagy, hosszú, jól épített sátorában rengeteg áru volt kirakva. Ferdén állított asztalon kiterített nagy abroszra, a kirakott tárgyak fölébe csüngő táblán volt felírva: „Minden darab hét". A sátor hosszában ez a felírás három helyen volt még kifüggesztve. A hosszú sátorban szemlélhető volt minden egyes darab. Bent a sátorban hárman szolgáltak ki, akik udvariasan és figyelmesen hallgatták a vevő kérését. Hogy hány darab, és mi minden lehetett kirakva, azt nem tudnám megmondani, de amire emlékszem a kiállított tárgyakból, azok némelyikét ide felsorakoztatom azért, hogy más is elképzelje, milyen áruval rendelkezett ez a bazár nevezetű üzlet. A sorban kirakott darabokat, balról jobb felé haladva, végig nem is lehetett egy helyről megtekinteni. Végigmenni pedig az összes kirakott tárgyak megtekintésére, sok idő kellett volna. így nem is minden sort nézhettünk végig, nem is minden darabot láthattunk meg. Legelőször mindjárt egy zsebóraláncot. Csodálkoztam is rajta, hogy ezt itt hét krajcárért meg lehetett venni. Volt a zsebemben, emlékszem rá, tíz krajcár. Ez volt a vásárfiára való. Mindjárt mikor megkaptam, értékeltem az összeget. Láttam, hogy megér tíz darab sós kalácsot, de sokszor egy darab sós kalács nagyon kielégítette a tetszésemet. Töbször néztem az órát, meg a tíz krajcárt, mit csináljak hát, de nem határoztam semmit, hanem tovább nézgelődtem. Majd megláttam egy kardot, mellette volt egy puska, amellett meg egy pisztoly, azután egy dob. Erre nagyon felfigyeltem és méregettem a tíz krajcár értékét. Majd következett egy ostor, ezen hamar túlmentem és tovább szemléltem a tárgyakat. Egy vasalónál a húgomra gondoltam, milyen jó volna megajándékozni egy vasaló vásárfiával, mert ez is kitelt volna