Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

támlásszékeit bőrrel vagy szövettel bevont díványait. Otthon vállalta fel a megrendeléseket, ő sem járt vásárba, nem járt vidékre sem. A vásárokat azonban vidéki kárpitosok nagyszámmal keresték fel. Hatalmas szekerekre felpakolva hozták díványaikat, támlás karos foteljeiket, csináltak is nagy forgalmat a békési vásárban. A kaskásokat a 90-es évek végén kosárfonóknak kezdték nevezni. Békés területén kertekben, tanyákban, de főként a Körösök mentén (a Fehér-, Fekete-Körös és a Kettős Körös hullámterében) nagymennyiségben ültették és termelték a fűzfát, így alakult ki Békésen a kosárfonó iskola, amelyben rendszeres tanítás folytán nagyon sok kosárfonó munkás és iparos működött. A kosárfonás kenyeret adott és a kosárfonó mesterek szorgalmasan készítgették az asszonyok részére a kéz- és karkaskákat. A kosárfonók vesszővel dolgoztak. A vesszőket használat előtt átformálták forróvízben való főzéssel finomították, puhították azután lehántolták. Békésen használták az asszonyok karoskosarat, amit karkaskának neveztek, fedővel vagy fedő nélkül, egy füllel, vagy kétfüllel. Kiskaskákat készítettek óvodás és iskolás gyermekek részére. Eljártak vidékre is. A békési kosárfonóknak jó híre volt mindenfelé. Békésen sok kosárfonómester volt és van is. Közülük emlékszem Szabó Lajosra, Pösze Lajosra és Bányai Lászlóra. Vásár alkalmával nagyon sok játékárus, lombfűrészes terítette ki ponyvákon, gyékényeken játékait. Lehetett találni bábfejeket, lovakat, házakat, teheneket. Ügyesen kifaragva, befestve különböző színekre, főként pirosra vagy sárgára. Voltak lombfűrésszel kimetszett lovak, fényképrámák, kiságyak házacskák, asztalok, székek szintén festve. A játékokat kisebb kereskedőknek is eladták. Nagymennyiségben volt madárfej kifaragva, a kakasra, pulykára, galambra is rá lehetett ismerni. Volt összeállított kiskocsi, talicska, kétkerekű kis kordé, kiságy, amelyek mind szintén kedves játékai a gyermekeknek. A békési vásárba nagyon sok erdélyi, román vándorárus járt. Nagy batyukban hozták portékájukat, amelyeket nagyrészben maguk készítettek otthon. Különösen a ponyvára kirakott fakanalasnak volt jó vására. A nagy lekvárfőző kanáltól