Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

egészen a kis kavarókanálig a vásárlók kedve és szüksége szerint. A kanalak nagyrészét a háziasszonyok szükségletén kívül a fiatalság vásárolta. Mondhatni azt is, hogy ahány leány volt a vásárban és fiú társaságában sétált, csaknem mindegyiknek a kezében volt egy-két vásári ajándék, kisebb nagyobb fakanál. Ezenkívül aztán rántáskavaró, lekvárkavaró, szappanfőzésre való kanalak. Ugyanitt lehetett látni és venni fából sótartót, paprikatartót, borotvadobozt, kisebb fali tékát és egyéb apróságokat. A békési nyári vásárra vidéki szalmakalaposok érkeztek Szentes vidékéről, akik nagy mennyiségben pakolták ki kecskelábú asztalaikra és sátorpolcaikra a különböző alakú és nagyságú szalmakalapokat. Ezek nyári időben, nyári vásárban erős konkurensei voltak a posztókalaposoknak. A szalmakalap könnyű és olcsó volt, ezért sokan vásárolták. Főleg gyerekeknek sárga és zöld színben, de az öregebb emberek is szívesen megvásárolták. Finomabb kivitelben, fehér színben hajlott szélű kalapokat a hivatalnok és kereskedő féle emberek vásárolták. Voltak ún. aratási kalapok is, amelyek nagy kelendőségnek örvendtek az arató legények és a marokszedő lányok között. Ezek már nem voltak olcsók, de nagy szélük miatt magasabb áron is szívesen megvették. Vidékről leginkább vonaton érkező pápaszemesek asztalait vagy a földre, gyékény pony vára kirakott darabjait vették körül a betegszeműek és a nehezen látóak. Öregedő nyugdíjas emberek vagy fájósszemű asszonyok nagy panaszkodással kértek szemüveget a pápaszemes embertől. Rakosgatták, próbálgatták egyiket a másik után, míg végre egy alkalmatos szemüveget találtak. Az öregebbekkel csak elboldogult a pápaszemes ember valahogy, de a fájósszemű gyerek nem szereti hordani a szemüveget. Itt legjobb vevők voltak azok az iparosok, akiknek állandóan kellett hordani a szemüveget. Különösen a varráshoz szükséges szemüveget veszik meg nagy örömmel. Ezeket a szemüvegeket cserélhették is ráfizetéssel, vagy vásárolhatták örökáron. Maga a szemüveges is megvette a használt szemüvegeket olyan egyénektől, akiknek a szemüveg már