Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

tárcsán, Gyomán és más helyeken voltak vevői. Ősszel házasságkötéseknél az új házaspárok igyekeztek beszerezni a rézústöt. Mindezek mellett pedig nagyon fontos volt a pálinkafőző üst. Békésen kevés rézműves volt. Gyermekkoromból ismertem Gál Ágoston rézművest, ismertem ennek fiát és az unokáját, a most is élő ifjabb Gál Jánost, aki már harmadik generáción át vezeti a reámaradt üzemet. Bordakészítő, csigacsináló, a szövőszékekhez fonalvezetésre készítette a bordát hasogatott nádszálakból. Ennek fogai között vezetik át a szövőszék nyújtójára felvetett fonalat, s ezzel verik rá szövésnél a fonalat. A bordáknak a kiselejtezett darabjait felhasználják a háziasszonyok csigacsinálásra. A csigatésztából csinálják lakodalomkor a híres békési csigalevest. A bordákat szintén a vásárban árulják. A késesek vidékről elég nagy számmal jártak a békési vásárra. Gyermekkoromban mikor még nem igen volt szabad a kezembe kést venni, titokban el-ellopakodtam a kalapossátorból — éppen azért, mert kis zsebkésért sajgott a szívem — a késesek sátorához. Láttam, milyen sokféle jó kés volt itt. Én ugyan mindig a kiskések után ácsingóztam, de ott a késeseknél láttam nagy „bárd"-ot is, amivel a húsvágógép előtt szinte dobolva vágták a kolbászbavaló húst a hentesek, sokszor órákhosszáig. De csak reggeltől estig tudták elvégezni egy 160—180 kg súlyú disznónak a feldolgozását. A késeseknél volt még nagy disznóölőkés, amilyennel nálunk szúrta le a disznót a hentes, a nagy Csarnai András. A késesnél láttam konyhakést, amivel édesanyám a csirke nyakát vágta el. Volt ott asztali kés, amit evésnél tettek a tányér mellé. De oltókés is, amilyennel édesapám szemezte a kertben a gyümölcsfákat. Volt ott zsebkés is. Zsebkésekből volt több fajta, volt egyágú kis kés, kétágú zsebkés. Volt olyan zsebkés is, aminek dugóhúzója volt, de ezek már drágábbak voltak, 40—60 krajcár árúak, a nyelük is más-más színű volt: csontnyelű szép fehér nyéllel, barnanyelű szaruból, sárganyelű talán szarvasagancsból Volt aztán fanyelű kés is, ami a legolcsóbb volt. Ezt adták 3 krajcárért, bugylibicskának hívták, békanyúzónak is nevezték. Akkor megvehettem volna ezt a kést. mert volt 5 krajcárom, de ez