Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

a kés nem tetszett. Láttam kerekhegyű csontnyelű kést is, amilyen nagyapáméknál volt Füzesgyarmaton, s amit akkor láttam, mikor Tankó Erzsike mézeskalácsos nagynéninél voltam az ottani vásár alkalmából édesapámmal. Ezt a kést azonban nem nagyon figyeltem és nem is szerettem, mert nem volt hegye, még diót sem lehetett vele kétfelé feszíteni. A késeseknek mindig jó vásáruk volt, kivált a zsebkésekből. A késes Leyer bácsi mondta, hogy a zsebkésekből sokkal több kél el

f mint más késekből, mert zsebkésekből többet veszítenek el, mint amennyit elhasználnak. A békési vásárra is sok késes eljárt. Én azonban csak a békésieket ismertem: Nagy István és Leyer Pál késest, akinek késeiben sokszor gyönyörködtem. A vásárokon talán a legkisebb sátora volt a fésűsnek. Többfele láttam őket. Nemigen volt nagyobb ládájuk mint egy katonaláda. Szaruból készítették fűrészeléssel, reszeléssel a fésűt. Az asztalon terítő volt. Arra volt rakva sorba: a bontófésű, a sűrűfésű, a kontyfésű, a görbefésű. Ilyen volt Csanak csőszbácsinak Békésen, a Széchényi kertben. A haját szorította le vele. Némelyik fésűs árult fogpiszkálót is szaruból, továbbá pápaszemkeretet, fülpiszkálót, cipőkanalat, puskaportartót és más egyebet. Ök is jártak a sárrréti részeken főképpen uradalmi majorokban, ahol sok volt a gyerek, mint mondták, olyan helyen sok a tetű is. Hívták őket „tetűpuskásoknak" is. A fésűsök társaságban járták a vásárokat, kevés sátorkészlettel mentek, legfeljebb egy vásári széket hoztak magukkal és a ládát, amiben a fésűk voltak, amit gyakran az ülés alá helyeztek el. A kefekötő is vásározó iparosember volt. Kis sátorban árult.. Portékáit lósörényből, disznósertéből, gyökérből és olykor cirokból készítette. Árultak ruhakefét, kisebb-nagyobb formában, hajkefét, bajuszkefét, cipőtisztító kefét, sárkefét, bekenő kefét, subickos kefét, fényesítő kefét, csizmakefét, lókefét, meszelőt, továbbá kisebb-nagyobb festő ecsetet, gyökérből készített súroló kefét, cirokból sikáló kefét. A kefekötőket a vásárosok jó cimboráknak tartották. Sokat találkoztak velük a lacikonyhában, szerették a bort. Ök is kevés eszközzel járták a vásárokat, mivel kis helyen fért el portékájuk. Békésen a háziasszonyok