Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

hogy ezek a posztókereskedők csaknem üresen térnek vissza a -vásárból, mert minden anyagot eladnak a békési vásárban. A magyar alföldi városok egyik legfontosabb iparága és legtermékenyebb iparoscsoport egyike a csizmadia mesterség volt. Az alföldi sár, járatlan utak, őszi eső, hó, eke után való járás, tanyakörnyék taposása és a hasonló helyeken való járás, erős lábbelit igényel. A gazdaember, de kivált a szolgaember, kívánja az erős lábbelit, hogy a lábát megőrizze sártól, víztől, hidegtől. Szükséges, hogy a csizma vízhatlan is legyen. A csizmadiamesterek igyekeztek is minden igényt kielégíteni. Az Alfölddön nemcsak földmívesek, hanem az iparosok, hivatalbeli emberek is csizmában jártak. Némelyik helyen az asszonyok és leányok is csizmát viseltek. Magam is mint iskolás gyerek évekig csizmában és csizmanadrágban jártam. Sőt későbbi kápláni és lelkészi mivoltomban is használtam cipő mellett csizmát. Emlékezetem szerint Békésnek a legelső embere Szatmári Gábor főjegyző is állandóan csizmában járt. Igaz, hogy a csizmához mindig magyar ruhát viselt. A csizma viselésben az egyéni ízlés is érvényesült. Egyiknek puha szárú csizma kellett, másiknak kemény szárú. Sőt, volt marhabőr, borjúbőr, lóbőr, csikóbőr, disznóbőr, bivalybőr csizma is. A mesterek azon igyekeztek, hogy a rendelést egyéni ízlés szerint elégítsék ki. Figyelembe kellett venni: a beteg lábakat, sértett lábakat, tyúkszemet, bokafájás kellemetlenségeit is. Ott helyben, kalapácscsal, töméssel a bőrt megpuhította, és meg is nyújtotta a mester, ha úgy akarták. ízlés szerint készültek kemény szárú, puha szárú, magas és alacsonyszárú, oldal varrott, hátul varrott csizmaszárak. Aztán egyenes lábú, féllábú, jobb és bal lábú, ráncos, sima és rámás csizmák. Színre nézve is volt már fekete, kordován, sárga, piros és saját színű csizma. Aztán voltak az öregek részére sarok nélküli csizmák. Voltak lapos és magas sarkú csizmák. A legerősebb csizma a földmíves embernek kellett. Azért ezek számára a legvastagabb és legerősebb bőr volt szükséges. A gyengébb bőröket iparosok, tisztviselők és a nők részére használták el. A női csizmák csinosabbak is voltak. Ezekbe már helyeztek nyikorgó bőröket is, némelyek szerették, hogyha a csizmájuk nyikorog. A csizmadiák, a vásárba