Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

nagy erős ládákba vitték áruikat. A láda alólról keskenyebb, felülről szélesebb volt, úgy ahogy azt a kocsiderék megkívánta. Kétoldalt erős vasalással és fogókkal volt ellátva, hogy könnyen lehessen megfogni, a kocsira való pakolás közben. Általában kocsival, lóval járó iparosoknak hasonló méretű ládájuk volt. Akár csizmadia, akár kalapos, akár mézeskalácsos, vagy szabó volt az illető mesterember. A mester egyedül ment, ha a ládákkal (3 db) maga elfoglalta a kocsit. Útitárssal ment akkor, ha a portékája kevesebb (1 láda) volt, mert akkor társnak is volt helye. így a mesterek egyedül, vagy egy-két társsal járták a vásárokat. A társsal utazó vásárosok némelyike a láda tetejére pakolt. Másik iparos a saroglyát. Volt olyan mester is, aki az ülés alját vette igénybe. Például a fésűs vagy a kisruhás asszony. (Ez a néni gyermekek, kis lányok részére készült ruhákat árult.) A csizmadiák, a helybeli piacokra nem igen mentek ládával, hanem kecskelábszerű 2—3 méteres rúdon vitték csizmáikat vállon. Mester a segéddel, vagy a segéd az inassal. A csizmadiák körül is vannak vidám élcelődések, tréfálkodások. így a csizmadia inast, alig pár heti elszegődés után, nótába foglalták és ráénekelték a következő dalt: Sírhat az az édesanya, kinek fia csizmadia. Mert nem tudja mely órába Fullad a csirizes tálba. Ezért a nótáért, a segédek és mesterek is mérgesek voltak. Ha csak fütyülte is a dallamot valaki előttük és ha elérhető közelségben volt, hamar megkapta a nyaklevest, de még a lábszíjjat is. Ha messziről szegődött a csizmadia segéd a mesterhez, a helybeliek megkérdezték a vándorló segédet Miskolcon is járt már? (Miskolcon ugyanis egy híján ezer csizmadia volt!) — Na kolléga! milyen étvággyal etted meg a miskolci kocsonyát? — Hagyomány szerint, a miskolci kocsonyát, a belefagyott békával, csak a csizmadia legények ették meg, éles dikiccsel feldarabolva, jó étvággyal. Békésen csizmadiamesterek sokan voltak. Telegdi Gedeon. Hegyesi Sándor, Nagy 4 49