Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

nagy nehezen, elkezdik mondani a lónak minden jó, ismeretes tulajdonságát. A szegény párára sok jót mondanak, pedig már hiányzik minden valamirevaló tulajdonsága, talán még a zabevés is. Némelyik lókupec (különösen a cigánykupecek) éktelen nagy beszéddel, kiabálással árasztja el a venni szándékozót. Csalafinta, ravasz beszéddel szinte megtévesztik a halig itó atyafit. A hallgató, még csak szóhoz sem jut. A kupec fogj i a vásárló kezét. Mondja: — Na nézze! — Ez egy ló! — Nem is talál ilyet az egész vásárban! —• Járhatná maga holnapokig is ezt a vásárt, míg egy másik ilyen vagy ehhez hasonló lovat találna! — Ide hozhatná maga a feleségét, az asszonyt, még se látn=i egy ilyent. Meg örülnie kellene magának, hogy egy ilyen, magának való szerény lóhoz, ide vezettem. — Én tudom előre, hogy maga engemet, mindig is emlegetni fog. — Ezért! — Na lássa! — Itt van ez a ló! — Nézze! — Láthatja, hogy ló! — Még a lábát is megolvashatja! — Azt is láthatja, hogy nem sánta. — Itt az egyik szeme, na nézze. Ott a másik is. Azon van valami? — Kis zavar! Tán, hályog féle! Most éppen nem lát ide! —• Meg eszik mindent, amit bír! — Maga úgy sem adja elébe vékával a zabot! — Vasat azt nem eszik. Igaz! — Fára, nem mászik az is igaz. De a ló nem madár! — Na, még azt is megmondom, hogy csillagot nem vizsgál! —• De húz! — Indít! — Mi kell még magának?! — Az ilyen ló, bajba nem viszi magát, nem kényes. És odamutat valamelyik hamis rangos lóhoz: mint az! —Maga már nem legény!!!—Maga nem lesz már huszár — Maga, milyen lovat akar hát venni, hogyha az ilyen lovat nem veszi meg. — A hámot felveszi! — Az ostort nem szereti! Csak éppen kocsi elé kell fogni! — Na mit ad hát érte? Szóljon már maga is! — Mindig én beszélek. Egy kis ténfergés után, az ember az utolsót ígéri. 25 frt-ért megveszi, az 50 frt-ra taksált lovat. Oda vezeti saját kocsijához. A cigány segít neki. A zablát azonban a ravasz alkusz teszi a ló szájába! Valami szorítás mellett, különös módon. Majd a vevő fel ül! A cigány megy egy darabig a kocsi mellett. Sok szerencse kívánsággal az öreget lovastól, kocsistól elbocsátja.