Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

A vevő megy. Lassan a faluja közelébe érkezik. A lóval egész úton, nem is volt semmi baj. Az öreg, belsejében megnyugvást érez. Már-már a falu alatti patak hídján kell átmenni. Mindjárt otthon is lesz. A hídnál azonban felocsúdik az ember. A ló nem akar a hídon átmenni. Húzza jobbra a száját, húzza balra! Megcsapja, de a ló nem megy! Vissza-vissza ugrik! Jönnek segítségek. Vezetik! Tolják! Mindegy! A ló nem megy! Ott aztán már, többen kerülgetik a szekeret! Nézik a lovat! Kérdik az árát! Kitől vette? Próbálják ismét. De a ló nem megy. Vissza ugrik! Üjra is! Sok kínlódás után, valakinek eszébe jut: Hátha a dübörgést — nem szereti. Kössenek zsákot a lábára! És a ló, mintha értené ezt és nyugodtan vár, míg a zsákot rákötik a lábára. És bepólyázott lábakkal a ló tényleg átmegy a hídon. Nem sokára aztán, bepólyázott lábak segítségével, haza érkezik az új istállóba! Néhány nap múlva aztán, rájött az ember, mi mindent mondott neki a cigánykupec. Vasat nem eszik! Hát tényleg a zabolát, nem akarja bevenni. Csillagot nem vizsgál. Az egyik szemén valamilyen féle hályog van, a másikkal pedig nem lát! Tehát vak! Még a gerendát, küszöböt sem látja meg. így igazat mondott, hogy: „Csillagot nem vizsgál." Véka zabot nem eszik, egy kilót sem! A ló csak bagózik. Nem is nyeli el a füvet, csak kiköpi. Igazat mondott, hogy sokat fogja erről a lóról emlegetni! Nem fogja elfeledni ezt a lóvételt! Nem is felejtette el a sok ravasz beszédet sem. ami férevezette a jóhiszemű, becsületes embert. A ló sokszor elvész. Kivált elveszett a régi időben. Nem is találták meg. Nemcsak éjjel, hanem nappal is eltűnt. Még a saroglyához kötött lovat is kicserélték. Ha elveszett, hivatalosan, dobszó útján is kurentálták. A kis bíró, vagy a pandúr volt illetékes a panasz felvételére és hirdetésére. Dobolás után, mikor összegyűlt a hallgatóság a kisbíró mondja: „Közhírré tétetik, nem láttak-é egy tarabaksát, nyári penderítővel. Üti bőgő volt a nyakába. Félig tik holdas volt." Ezt hirdetést ma már meg sem értenék, és ha találtunk egy ilyen lovat nem is tudnánk vele hova menni. Ennek a dobolásnak pedig az volt az értelme: „Elveszett egy öreg kanca ló, csillagos csikója, csengővel." 3 2