Kirner A. Bertalan: A békési vásár (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 55-57. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1964)

lás igazán. A kisemberek, néhány darab sovány süldőjüket eddig nem tudták eladni. Most azonban, mivel a pénz eloszlott a nagykupecektől, a kishizlalókhoz, már van esélyük. Veszik az újabb vevők a 4—5 db hízónak való süldőt. A nagykupecek is itt vannak újra. A már megvett kövér disznóikat vagonba rakták. Most a saját hizlalásukra vásárolni szorgoskodnak. Némelyik nagykupec maga is beállít 50—100 hizlalni valót. Sokféle fajta disznó van. Van nagy hosszú orrú, magas lábú, bakonyi jellegű. Van nagyszalontai jó jellegű Kenyeres-fajta, veres szőrű disznó. Hevederes fekete berksiri fajta is vetődött elő. Mégis a magyar mangalica, a jorksirivel keveredve volt a legkeresettebb. Irányt szabott azonban a kereslet is. A nagy szállítás, erre-arra. Bécs vagy Nagyvárad felé, mintha beleírná az emberek naptárába, a tenyésztők tudatába, hogy a kereslet, a vevők szándéka az irányadó, a disznótenyésztésben is. De még mindig nincs vége a disznóvásárnak. Mert a harmadik csoport is vásárolni akar. A tenyésztők nem járnak rosszul, jönnek az egyéniek. A kispénzűek, a kisvevők. Akik eddig csak lestek, hogy mi' jut számukra, mi marad nekik. Egy néni megvett két kis választási malacot, az anya alól. Ki is fizeti nagy boldogan. Most igyekszik haza irányítani saját portájára. Hajtani, terelgetni akarja. A malac azonban nem érti mit akarnak vele? Az árpát, kukoricát feleszi ugyan, amit elébe szórnak, de csalogatni nem hagyná magát! Fel-fel veti a fejét és azt látja, hogy a többiek nincsenek ott. Mintha hiányolná őket. Kapkodja az árpa szemeket, de elugrik, keresi a többieket. . . Visszaszalad. Megint terelgetik. Ment egy darabig nyugodtan, majd szalad vissza. Szegény nénit kifárasztja a kis unokával együtt, mire bezárják az előbbi hízó helyére. Egy másik vevő zsákba teszi a megvásárolt malacot. Onnan már nem ugrik ki, nem szaladgál összevissza. Nem teszi sem egyiket sem másikat, de jól összerugdossa a gazdáját. A fülébe sivít, nemcsak a vásárban, de egész úton, míg csak be nem kerül a kiürült disznóólba, ahol aztán jól érzi magát. A harmadik vevő, akit figyelünk, hamar megvett egy hízónakvalót. Ügyesnek látszó fiatalember, serényen hajtogatja. Mennek, haladnak szépen. Mikor már elmennek egy hajításnyira, egyszerre felüti